Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miről lehet a lányokkal beszélni?
2 éve voltam úgy vele, hogy szeretnék egy kapcsolatot. Úgyhogy "neki álltam" barátnőt keresni. Ismerkedtem közösségi oldalakon, társkeresőkön is. Életemben nem voltam egy szószátyár, tehát én nem tudom fosni magamból a szavakat. Pl egynél több barátom sosem volt és haverokból is max 2, de inkább egy van. Egyedül a barátommal tudok beszélgetni, a haverommal is tudok, de vele elég keveset, csak néha együtt játszunk - mellesleg nem vagyok kocka, sosem voltam az. Bármelyik randimon voltam, nem tudtam beszélni a lányokkal. Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik. Nem igazán értettem, hogy miről lehet beszélni, de úgy általánosságban az emberekkel való össze-vissza beszélgetést sem értem. Buliban is pl az a társaság, akikkel elmentem (ők inkább jó ismerősök, mint haverok) direkt odahívtak egy csajt, hogy bemutatlak XY barátomnak, és mondták a hülyeségeiket.
Mellesleg ez a problémám több dologra is kihat, az egyik most off téma, de most fogok érettségizni és az írásbeli angolom (a tavalyi középszintűn) 93%-os volt, aztán kihívott feleltetni a tanár, hogy beszéljek neki egy képről. Kint volt egy csoport turista, amiről én annyit tudtam mondani, hogy ott van egy csoport turista. De ha pl rendes tételekből kell felelni, pl töri, magyar, akkor azt, amit bemagoltam, akkor azt képes vagyok elhadarni, de egy képről való beszélés számomra szinte lehetetlen, pedig magántanárhoz is járok és ő már fogja a fejét, amikor ezt gyakorolni kell.
Volt olyan is, hogy odajött egy lány, mondta, hogy szia. Mondtam hogy szia. És többet nem is tudtam neki mondani. Szüleimmel sem tudom, hogy miről tudnék beszélni, pedig velük is jó beszélgetni, de nagyon ritkán tudok. Ha most a probléma megoldó készségre hivatkoznátok, matekból csak ötösöm van, bár nem tudom, hogy ez mennyire függhet össze. Az a lényeg, hogy nagyon nem értem az emberi kapcsolatokat és jó lenne ezen változtatni, mert szeretnék gyereket, meg normális életet egy normális lánnyal/nővel, de én tényleg nem tudok miről beszélni az emberekkel. Még TV-t is elkezdtem nézni, hogy tudjak miről beszélni, nem mondom hogy nagyon rossz a műsor de annyira nem érdekes és nem értem, hogy mit lehet azon kitárgyalni, amit már egyszer kitárgyaltak.
Csúnyaságról meg annyit, hogy szerintem nem vagyok se csúnya, se szép, inkább átlagos, a saját szememben meg csúnyának látom magam. Mondjuk általánosban jobb volt a helyzet ott az osztálytársaimmal elég jóban voltam, beszéltünk is, legutóbb elhívtak bulizni, elmentem, de a köszönésen kívül és azon kívül hogy figyeltem őket nem sok minden történt. Alkohol is annyira old, hogy hátradőlök és figyelem a többieket és akármennyire próbálkozom, nem tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe. Néha meg egész jól elkap ez a beszélgetősdi, de az is csak azért van, mert ketten vagyunk kondisok az osztályban és kb 1-2 havonta kitárgyaljuk, hogy milyen jó dolog kondizni, meg elmondjuk a fejlődésünket, tapasztalatainkat, hogy melyik gyakorlatot hogy kell csinálni, stb.
Pedig nem egyszer beszélnek olyan témáról, amiben én jártas vagyok, sokat olvastam róla, de mégsem tudok érdemben a beszélgetésbe kapcsolódni.
17/f - mindjárt 18
Hogy változtathatnék ezen? Mellesleg nem vagyok se bunkó, se agresszív, talán a hallgatásom tűnhet bunkóságnak, már hozták is fel, de nem tudok rajta változtatni, pedig sokat olvastam róla, és én tényleg próbálkozom, nem is hanyagolom el a külsőmet, de nem is viszem túlzásba. Öltözködésem sem az a szakadt, amit néhány ember visel, hanem normális. Mindenből fekete, gatya cipő a jobb fajtából, hogy ne szakadjon mindig szét.
Pedig még sportolni is szeretek, mostmár szerintem egész sportos is vagyok, de egyszerűen nem megy, pedig önbizalmam is van, csak a beszélgetés nem megy egész egyszerűen.
És az a furcsa, hogy néha-néha tényleg jól tudok beszélni, de az is többnyire a szüleimmel és a barátommal jön elő. Mondjuk a barátommal egész sokat szoktunk beszélni élőben is és facebookon is, szüleimmel kevesebbet, családommal gyakorlatilag képtelen vagyok kommunikálni, ahogy a többi emberrel is alig-alig megy... :/
Tehát nem csak lányokkal nem megy, hanem gyakorlatilag senkivel.
Szerintem feszült vagy. Amikor társaságban vagy, benned van az a gondolat, hogy: ,,Na basszsu, megint nem tudok mit mondani" ? Mert ez elég döntő lehet. Egyébként én is szoktam ilyen lenni, de csak bizonyos emberekkel. Például van a családomnak egy része, akik ha jönnek, és körbeüljük az asztalt, folyamatosan nyomnak valami témát, de egyszerűen túl semlegesek nekem (mármint a témák), vagy olyan fensőbbségesek, hogy beszéd helyett inkább azon gondolkodom, mit szólnának, ha rájuk borítanám az asztalt. Egy idő után be is vonulok a szobámba, és aztán egy darabig azon agyalok, hogy hogy lehet az, hogy bizonyos emberek hatására ennyire elfeledkezem a kommunikációról. És vannak azok az emberek, akik egyszerűen nem érdekesek számomra. Bármit mondanak, nem érdekel, mert nem érdekes, és nem állnak hozzám elég közel ahhoz, hogy érdeklődjek. De már nem igazán parázom az ilyeneken. Megvonom a vállam, megjegyzem magamban, hogy ők nem az én világom/én ilyen vagyok/hát ez engem nem izgat. De van 1-2 ember, akikkel még akkor is akarok beszélni, amikor épp tényleg nincs miről, képes vagyok tök hülyeségeket is összehordani (persze nevettetés céljából), csak hogy beszéljünk. Szóval szerintem neked is kellene egy jó társaság, mint amilyen a barátod is, vele is el tudsz beszélgetni, mert hasonló a világotok. Persze erőltetheted a dolgot. Vagy elhatározhatod, hogy egy kicsit megnyílsz, és megpróbálsz érdeklődő lenni. Ha nem is tudsz hozzászólni, legalább kérdezz néha-néha bele.
,,Pedig nem egyszer beszélnek olyan témáról, amiben én jártas vagyok, sokat olvastam róla, de mégsem tudok érdemben a beszélgetésbe kapcsolódni. " Nem hoz lázba akkor épp, nem?
És életunt mennyire vagy?
Amúgy meg ha odajön hozzám valaki, hogy szia, én meg köszönök neki, hogy szia, de mégsem lesz folytatás, akkor nem magamat gondolom hülyének, hanem a másikat.
Angolból én se indultam be a képleírásoktól. Public transport... Hümm, hát lehet járni metróval, villamossal, busszal, hévvel... De ha nem akarunk, akkor autóval... És... Ööö... (Szerintem ez dekoncentráltság simán, a lelkesedés hiánya.)
,,Csúnyaságról meg annyit, hogy szerintem nem vagyok se csúnya, se szép, inkább átlagos, a saját szememben meg csúnyának látom magam." Ez kicsit ellentmondásos, nem? Tudod, hogy átlagos vagy, mégis csúnyának tartod magad? Szerintem az, hogy csúnyának tartod magad, az már csak egy ,,beidegződés". Valamikor tényleg annak tartottad magad, de azóta tudatosult benned, hogy minimum átlagos vagy. Habár nem tudatosulhatott eléggé. Erre állj rá mindenképp, biztos nem vagy csúnya.
Összefoglalva arra akartam kilyukadni, hogy változtass az élethez való hozzáállásodon. Ne tekints magadra nyomiként, hanem barátkozz a gondolattal, hogy Te is egyenértékű vagy másokkal.
Ajajj... nehéz a helyzeted de nem kilátástalan.
Először szerintem mindig próbálj meg érdeklődni a másik ember felől. Tehát pl utcán ha köszön és te is vissza, utána megkérdezed hova megy. aztán jobb esetben visszakérdez aztán erről eszedbe jut neked is meg neki is valami.
Nálam ez szokott lenni, mondjuk én túlságosan nyílt is vagyok, ha ilyen adódna, biztos elmesélném valamelyik hülye történetemet :D
Az a neccesebb, ha olyan típusú emberrel kerülsz össze, aki olyan mint te. Mert akkor nincs húzófél.
De kezdésnek mondom érdeklődj, a többi alakul magától :)
24/N
"És életunt mennyire vagy? "
Semennyire, szeretem az életet.
Nem az, hogy nem hoz lázba, hanem ténylegesen nem jut eszembe semmi ha beszélgetésre kerül a sor.
Én elfogadom, hogy egyenértékű vagyok másokkal, nem helyezem magam hátrébb a többi emberrel szemben.
Hát úgy átlagos, hogy mondták. Szüleim szerint természetesen kifejezetten jóképű vagyok, stb.. Szerintem csúnya vagyok, de inkább a többségnek hiszek. Más dolog, hogy mit érzek és mit tudok, a kettő különbözhet.
Köszi a választ, nyílt vagyok, olvasgatok mindenféle témáról, sok minden érdekel
akkor nem lesz gond szerintem.
Írásban sem megy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!