Vajon mit érez ez a fiú?

Szia,

szerintem egyszerűen ez annak a jele, hogy zavarba jön attól hogy meglát. Vannak olyan félénkebb fiúk akik nem mernek kezdeményezni. Több okra is visszavezethető, rossz vagy kevés tapasztalat lányokkal vagy egyéb akár neveltetés, a visszautasítástól való félelem. Általában végigpörgeti az ember, hogy mit tegyen ha kezdeményezni akar, mit mondjon, és egyből az ugrik be hogy mi van ha elbénázom, mi van ha mégsem tetszem neki, és minden nap látnom kell visszautasítás után, sőt lehet ki is röhög ezek után és a barátnőinek is elmondja. Ezek zajlanak le a fejében az ilyen típusú embernek ilyen esetekben és egyszerűbb magadnak bebeszélni, hogy hiába néz rám, nem hiszem el hogy tetszem neki és a könnyebb utat választod, lehajtod a fejed mintha észre sem vennéd. Holott tudod, hogy tetszik neked, de nem mersz kezdeményezni pont az előbb említett tényezők miatt. Arra gondol majd az idő előrehaladtával majd elfelejted, de a szíved mélyén mindig bánni fogod hogy nem szólítottad meg. Ezzel a hosszúra sikeredett eszmefuttatással csak azt akartam mondani, hogy vannak ilyen emberek is. Én is ilyen vagyok pl., vagy voltam de persze ez helyzetfüggő is. Én arra voksolnék, hogy kezdeményezz nála, akár ráköszönéssel vagy valami beszédtémával hogy sokszor látlak erre stb.(de nem tudom a háttérinfokat, körülményeket). A lényeg hogy lehet az elején picit döcögösen indul majd, mert biztos vagyok benne hogy nagyon meglepődne ha leszólítanád vagy mosolyogva ráköszönnél, mert benne lenne még mindig a félsz, hogy hogyan reagáljon vissza, de ez talán már adná magát. Tehát én azt mondanám, ha mersz kezdeményezz te könnyedén, lazán.

Nekem pl volt olyan hogy tetszettem nagyon egy lánynak és mindig mosolygott rám, tetszett nekem is de nem kezdeményeztem, és többszöri alkalommal mosolygott rám és a végén már beszólt hogy miért nem bírok már köszönni mikor elment mellettem. :D elég ciki volt. Namind1.

Remélhetőleg valamennyit segítettem ezzel a regénnyel az ügyön. Hajrá!