Miért csinálta ezt velem?

Van egy lány, akit már régóta szerettem volna elhívni valahova. Tündéri, aranyos, külsőre-belsőre tökéletesnek érzem. Tényleg ritkaság az ilyen.

Csomót dumálgattam vele már, úgy éreztem, tök jó fej, tök közvetlen, de ennél több nem volt.

Aztán összeszedtem egyszer végre magam és elhívtam. Rettenetesen izgultam előtte, de megtettem. Legnagyobb meglepetésemre habozás nélkül igent mondott, tényleg rögtön beleegyezett. Kérte, hogy majd írjak rá és megbeszéljük a részeleteket. A fellegekben jártam három napig.

Azután ráírtam (természetesen nem rögtön). Olyan sokáig nem válaszolt, hogy ez alatt az idő alatt teljesen elszállt minden jókedvem és átcsapott kétségbeeésbe. Majd írt egy olyan levelet, aminek eléggé elutasítás-szaga volt. Azóta nem történt semmi.

Találkoztunk azóta és semmi nem történt.

Mondja meg nekem valaki: miért csinálta ezt? Miért ilyenek a lányok? Elhiszem, hogy nem akar velem randizni, de miért nem utasít el finoman már az elején? Elég lett volna annyit mondania, hogy "ne haragudj, a barátommal leszek egész téli szünetben" vagy valami hasonló (a lányok értenek ehhez) és nem ringatott volna tévképzetekben. Miért jó neki, hogy játszadozik velem? Vagy azt hiszitek, mind tuskók vagyunk, akiknek csak a szex számít? Három napig olyan boldog voltam, mint soha az utóbbi időkben, végig azt tervezgettem, hova viszem el korcsolyázni, miket fogok mondani, hogyan járok a kedvében, mindent elterveztem, hogy tökéletes legyen... csak erre tudtam gondolni nappal-éjszaka. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy nem lesz semmi, teljes letargiába zuhantam, elment minden életkedvem és legszívesebben sírtam volna. Azóta is nagyjából ilyen hangulatban vagyok.

És a legjobban tudjátok mi idegesít? Amikor találkoztunk edzésen, vidám volt, mosolygott, mint mindig,csacsogott a barátnőjével... arra sem volt képes, hogy odajöjjön hozzám, hogy tisztázzuk a dolgokat. Nem várok könnyes bocsánatkérést, vagy ilyesmit, elég lett volna bármi, amivel jelzi, hogy egy kicsit is sajnálja, hogy hülyét csinált belőlem, vagy bármi, amivel meg tudná ezt egy kicsit magyarázni. De nem. Őt ez rohadtul nem érdekli, azt sem mondta, hogy húzd meg a f***om, hogy ilyen szép szólásokkal éljek. Oda se jött, le se tojt.

Elegem van ebből. Minden lány annyira marhára meg van győződve arról, hogy mi mind érzéketlen idióták vagyunk, de amikor meg egy normális, figyelmes valaki próbálkozik náluk, mindent megtesznek, hogy jól pofára ejtsék. Ezek szerint életképtelenek vagyunk? Mi a fenét kéne tennem? Talán menjek oda hozzá, és kérjem számon?

19/F