Fiúk volt már részetek szemét módon való elutasítban mikor közeledtetek egy kiszemelet hölgy felé?

Ajaj, nem is egy.

A 3 legdurvábbat idézem:

1. Én 12 éves csicskákkal nem ismerkedem!

Gondolom azért mondta, mert alacsony és vékony vagyok, amiért sajnos sokan 18-nak sem néznek engem, pedig már 22 éves vagyok.

2. Megverjelek?

3. Nem akarok ismerkedni kopj le!

Két nagyon bunkó, helyzet volt.

Az egyik nem volt igazi elutasítás, mert nem randira akrtam a lányt hívni, hanem AIDS világnapja alkalmából prevenciós programként óvszert osztottam.

Én: Bocsi zavarhatlak egy fél pillanatra? :-)

Lány: (Hihetetlenül arrogánsan) Hát te biztos nem!

Nagyon rosszul eset, mert az egész megnyilvánulása határozottan az én személyem ellen szólt, pedig még jól is járt volna, mert tényleg csak annyit akartam, hogy tudja e, hogy milyen világnap van aznap, és adhatok e egy óvszert.

A másik eset egy sportrendezvény utáni táncos, discoszerű összejövetelen történt. A csajt akkor már legalább öt éve ismertem, és én azt hittem, hogy viszonylag jóban vagyunk, vagy legalább minimum semleges a viszonyunk. Odamentem hozzá és felkértem egy táncra, a hölgy pedig össze-vissza szabadkozott, hogy fáradt, meg fáj a lába stb. Tíz perccel később szendvicsben táncolt a társaság legnagyobb bunkójával, és annak a barátnőjével. Ez rosszul esett, mert én csupán egyetlen táncot kértem. Ami viszont iszonyatosan kivágta nálam a biztosítékot az, az volt, hogy mivel a büfé bezárt tíz óra körül, mindenki vett magának zárás előtt egy néhány sört, egyéb szeszesitalt. Én két sopronival vígasztaltam magam, a pofáraesés után. Erre odatipeg hozzám a hölgy, "Kié ez a sör!" És megfogja az inségesebb időkre félretett drága nedűmet és távozik (szerintem, ha a másik nem lett volna a kezemben azt is elvitte volna), engem ez a pofátlanság annyira megrázott, és ledöbbentett, hogy köpni-nyelni nem tudtam, csak néztem, ahogy elmegy. A legszomorúbb az egészben az volt, hogy a csaj talán fel sem fogta, hogy mennyire megalázott, természetes volt neki, hogy mindent megkaphat, amit akar.

22/F

# 6/13 vagyok megint.

nekem az pokolian rosszul esett mert nem gyakran hívok valakit randira, főleg nem kétszer!

amikor megírtam neki, hogy éppenséggel nem volt korrekt akkor a fáradságot sem vette, hogy válaszoljon pedig úgy nézett ki jóban vagyunk. jóval később még én szabadkoztam előtte mire megkaptam hogy túlreagálom és gyerekes vagyok.

ennyit jelent egy lánynak-"nőnek" ha kedves vagy vele és őszinte.

persze azt ő sem érti, hogy miért olyan gonoszak a férfiak, hogy megcsalják, otthagyják, kihasználják őt...

mert nincs egy őszinte, rendes férfi! hm... hogy is lenne.

"Nem tudom miért tettem. Féltem a szemébe mondani, nem akartam megbántani, helyette inkább beállítottam magam egy ilyen csajnak"

Aha. Nem akartad megbántani, de helyette elkezdtek ok nélkül baszogatni, minthogy közölted volna őszintén, hogy bocs, nem kellesz. Tényleg sokkal jobb.

"Erre odatipeg hozzám a hölgy, "Kié ez a sör!" És megfogja az inségesebb időkre félretett drága nedűmet és távozik (szerintem, ha a másik nem lett volna a kezemben azt is elvitte volna),"

Már bocs, de te hatalmas b*lfasz vagy. Adott volt a lehetőség, hogy szépen visszavágj - pl. az enyém, de a fájós lábra, amúgy sem való a sör, majd felkapod a dobozt egy gúnyos mosolyt odavágsz és elmész - ehelyett tovább fokozod a saját szerencsétlenségedet. Mégis mi a f*szért nem szóltál utána? Féltél, hogy megver, vagy beszól? Ha ennyire nyomorult vagy, akkor ne csodálkozz, hogy így lealáz mindenki.

„Te mit tettél le az asztalra eddig, azon kívül, hogy egy műveletlen bunkó vagy?”

Bocsánat, hogy megsértettem az érzékeny lelki világodat. Tényleg sajnálom.

”Már bocs. Nem mondom, hogy nem jogos, amit mondtál, de lehet kultúráltan is kommunikálni.”

NA ugye. Egyetértesz velem, de inkább a szavakba kötsz bele, hogy azért megvédd magad.

”De megsúgom a helyes kifejezés a szerencsétlen, esetleg tutyimutyi, nyámnyila lett volna, csak ezeknek a használatához agy is kellene.”

Az ilyen helyzetek kezeléséhez is.

”Megjegyzem lehet, hogy te sem lettél volna olyan nagylegény az adott szituációban, amikor egy olyan ember, akit tényleg évek óta ismersz, így megaláz, konkrétan a megdöbbenéstől köpni-nyelni nem tudtam.”

Dehogy nem. Ha pedig már évek óta ismer, akkor még nagyobb szemétség volt a részéről. Most akkor behúzom fülem-farkam, hogy nehogy már rosszat gondoljon rólam? Ha visszautasítanak egy táncot az kellemetlen. Ott nem sok mindent tehet, max emelt fővel távozol és keresel mást. Na de az, hogy emiatt így kiborulsz és hagyod, hogy az utolsó sörödet is lenyúlja, na az már minősíthetetlen. Ez minden csak nem férfias viselkedés. Pont ez látta rajtad már messziről, hogy mekkora szerencsétlen vagy (hogy nehogy kiakadj a balf.sz jelzőn) és simán megtette veled. Ha te nem tiszteled magad, akkor miért várod el, hogy más megtegye.

”Te gondolom, a stílusodból ítélve valami trágárságot utána ordibáltál volna, ezt én nem tehettem meg, egyrészt, mert nem az én stílusom, másrészt mert derogált volna, olyan emberek előtt, akinek igenis számít a véleménye.”

Ha máshogy nem megy, akkor utána ordítok igen. De én a fentebb leírt szituációt dobtam volna be. Szerintem abba semmi bunkó nem volt és a darabokra tört méltóságod egyes szilánkjait még felszedhetted volna, mielőtt össze seprik a padlóról. Az, hogy nem a te stílusod és, hogy számít mások véleménye, pedig csak egy gyenge kifogás. Az jobb, hogy azok előtt aláznak porig, akiknek úgymond számít, hogy mit gondolnak rólad? Ez az én életem és az én véleményem az első. Ez nem azt jelenti, hogy másokét magasról leszarom, hanem azt, hogy nem aszerint élek, hogy mások mit gondolnak rólam. Ha örökké erre fogsz hivatkozni, akkor még nagyon sok ilyen szituban lesz részed.