Van, aki hasonlóan érez? És akinek sikerült kitörni ebből?

Oké, de nem 35 évesen akarok először nőt magam mellé. Meg mi az hogy "ha nincs ló, jó a szamár is"? Már bocs, de annál többre tartom magam, minthogy valakinek a "B-terve" legyek. Azért aztán ne legyen velem senki, mert pont nincs jobb.

Titok? Ne nevettess már... Attól még senkinek nem változott meg az élete, hogy szépen gondolt valamire :) Én már igen régóta gondolok nagyon szépen arra, hogy milyen jó lenne, ha lenne barátnőm :)

Rengeteg lány tetszik. Bárkivel kapcsolatban nyitott vagyok az ismerkedésre, ha az alapszintű vonzalom megvan (nem kell egetrengető dolgokra gondolni, de azért legyen nő formája, meg adjon magára), a személyiségében meg majdnem mindenkiben meglátom a jót, leszámítva a nagyon buta vagy nagyon felszínes lányokat.

Szóval az a baj, hogy visszautasítanak, leráznak, stb.

"Benned megvan az alapvetö vonzalom, csak bennük nincs."

NEM MONDOD? :D

Előtte lévőnek: A személyiségemmel elégedett vagyok, de kinézetemmel meg egyik nap igen, máskor egyáltalán nem... Próbálok stílusosan, igényesen öltözni, konditerembe is járok, de pl az mindig nagyon zavart, hogy nem markáns az arcom, inkább kisfiús.