Valaki beszélgetni? Lenne egy nagyon fontos kérésem.

Eltelt:P Tulajdonképpen semmit nem csináltam:D

Neked hogyan telt? Jobban vagy már?:) Sikerült megbeszélni a dolgot?

A nem SP-s 74%-os vagyok:)))

Nekem is csak úgy eltelt fölöttem a nap.

Felhívtam, hogy beszéljük meg, lehetőleg személyesen, de legalábbis telefonon, mert nem szeretném, ha úgy lenne vége, hogy kétségek közt vagyok, hogy mi a valódi oka annak, hogy szakított. Erre nagy indulatosan azt mondta, hogy milyen valódi ok, tegnap megmondtam az okot, nem elég valódi? Mondtam neki, hogy nem, nem tudom elhinni, mert a korkülönbség megvolt köztünk az elmúlt két és fél évben is, és az értékeink sem változtak meg, vagy mégis? Erre annyit mondott, hogy átgondolt velünk kapcsoaltban dolgokat, és arra jutott, hogy mindketten jobban járunk, ha nem maradunk együtt, mert hosszútávon nincs jövőnk...

De itt nem bírtam tovább, nem akartam hogy hallja hogy ez nekem mennyire fáj, úgyhogy kinyomtam a telót, egy szó nélkül, mert már nagyon kerülgetett a sírás, a hangom addig is meg-megremegett. Nem hívott vissza. Ez délután egy óra körül volt. Most olyan érzésem van, hogy soha többé nem fog keresni :(

Tudjátok semmi, de semmi előjele nem volt ennek az egésznek, mindig mindent meg tudtunk beszélni, a nézeteltéréseket, ami egyébként nem volt olyna gyakran mint más pároknál, rendezni tudtuk. Amolyan lelki társai is voltunk egymásnak ami nekem nagyon sokat jelentett, rá mindig mindenben számíthattam, és viszont.

És most ennyi volt...el sem tudom hinni.

Együtt terveztük a jövőt, olyan hihetetlen, egyik napról a másikra vége szakad mindennek?

Ilyenkor azért már nehezebb újratervezni, mintha tizenéves lennék. Akkor könnybben álltam volna talpra. De most, mintha az elmúlt éveket "elpazaroltam" volna az életemből, nem is tudom. Borzalmas érzés.

figyelj.az élet olyan mint egy öreg motor.:ha nem megy,be kell rúgni.

érted már?ez a hosszú élet titka.és tudom.

Hát, te már csak tudod a 16 éves fejeddel:)

Nem kedvelem a részegséget, az nem old meg semmit.