Hogy lehet az érzelmi intelligenciát fejleszteni?

Pszichológus segítségével pl. És nem, nehogy azt hidd, hogy beteg vagy, vagy bajod van, de pár ülés is sokat segít, illetve van olyan tréning, ami kifejezetten erre irányul.

Egyébként talán az is használna, ha az iskolapszichológussal elbeszélgetnél, az még ingyen is van.

Amitket itt felsoroltál, hogy "nincs szükségem közeli barátokra, nehezen ismerkedem, kényelmetlenül érzem magam bizonyos szituációkban más emberekkel" még nem utal alacsony érzelmi intelligenciára. Nekem sincsenek barátaim, én is szorongok néha "idegen" helyzetekben, de attól még átlag feletti az érzelmi intelligenciám.

Szerintem te szociális készségre gondoltál, azt szeretnéd fejleszteni.

Bocs, nem azt figuráztam ki, csak vicces, hogy a második hozzászóló pont azt mondta, amit te is leírtál.

Első voltam, szerintem ez lenne még mindig a legkönnyebb. és ez nem valami sznob dolog, hogy valaki pszichológushoz jár, hanem önfejlesztés. Nem mindeki képes rá, vagy csak nagyon lassan.

Az biztos, hogy nehezebben nyílsz meg, és lehet azért, mert bizalmatlan vagy, vagy bizonytalan, és ennek az okát sem árt kideríteni.

Egyébként azt nem értem, hogy ha "a mindennapi életben nincs szükségem közeli barátokra" áll fenn, akkor miért akarsz ezen változtatni? Mármint...miért szeretnél úgy egyáltalán más lenni?

Barátnő?

Egyébként vannak ilyen emberek, nem is egyet ismerek, akik teljesen jól elvannak barátok nélkül, élik az életüket, házastársuk van vagy barátjuk/barátnőjük. Ha tényleg nem akarod, akkor ne erőltesd. Ha csak arról van szó, hogy magányos vagy, akkor meg főleg, mert inkább önmagadat add. Tudom közhely, és sokszor mondták, hallottam, olvastam én is, de amíg nem történt meg, én is kényelmetlenül éreztem magam, és nem találkoztam volna azzal az emberrel, akit most elég közel érzek magamhoz.

Great Pretender a Queentől, ha ez mond valamit. Nekem nagyjából annyit, hogy úgy teszek, mintha egy ember lennék, különben meg nem az vagyok, míg bele nem fáradok. Ezt hosszú távon nem lehet csinálni, főleg nem egy kapcsolatban(nem csak szerelmi, bármilyen emberi), ahol egy idő után a másik is elvárja, hogy közelebb kerülhessen hozzád. Ha arról van szó, hogy félsz, ha nem nyílsz meg, akkor nem lesz senki melletted, akkor ne aggódj, mert lesz, csak talán több idő. Azzal, hogy megtanulsz bájcsevegni, még nem jutsz előrébb, ha nincs a természetedben.

Kivéve, ha tényleg úgy hiszed, hogy komoly hiányosságaid vannak, vagy tudatosan akarsz rajta változtatni. Mert ez esetben azt mondanám, hogy gyakorlás.(És az bizony bájcsevegést is magában foglal.)

De az alaptípusodat(hogy nem engedsz magadhoz közel valakit, míg nem ismered jól) soha nem is fogod tudni megváltoztani. Sőt, a legtöbb társasági ember is ilyen, hiába van annyi ismerősük, barátjuk, bizalmasuk kevés. Csak náluk máshol van a határ, az intim/magánszféra és a külvilág közt.

Mindenesetre én a helyedben azt tenném, ami boldoggá tesz, ami jólesik, ami téged MINT embert érdekel, és ha élvezed az életed, sokkal lazább leszel, és ha a hobbijaid miatt találkozol új emberekkel, akkor nagyobb az esély, hogy közös lesz az érdeklődés. Ha te elképzelnél egy ideális társat/barátot, olyat szeretnél, aki valamilyen szinten hasonlít rád, nem? Na akkor viszont könnyen elképzelhető, hogy hasonló dolgokat is szeret, és ugyanúgy él/gondolkodik, mint te.

Nos, én könyveket olvastam a témában, illetve megpróbáltam átalakítani a fejemben a kialakított képeket, igyekeztem jobban "odafigyelni". Persze az is lehet, hogy nekem könnyebb volt, mert még fiatalabb vagyok, tehát jobban hajlítható...

17/l

[link]

Ezt töltsd le és hallgasd meg.

Aztán nézd meg a távkapcs c filmet, és ismerd fel a szeretet erejét.

Érdekes a kérdésed és a kifejtésed is. Ahogy olvastam, szinte mondatról-mondatra magamra ismertem, csak annyi a különbség, hogy én lány vagyok és 1 évvel fiatalabb.

Rám is igaz, hogy alapvetően magamnak való vagyok, visszahúzódó, nagyon nehezen nyílok meg mások előtt, utálok szerepelni, nagyobb társaság elé kiállni és elmondani valamit, stb. Igazi barátaim nincsenek, inkább felszínesnek mondanám a velük való viszonyomat, de mostanában egyre közelebb kerülök hozzájuk is, mert azért akárhogy is vesszük, az ember társas lény és egy idő után hiányoznak az emberi kapcsolatok, persze eltekintve 1-2 kivételtől.

Kb. fél évvel ezelőttig én is úgy gondoltam, hogy nem vagyok egy szerethető személy pont az előbb említett tulajdonságok miatt. Ekkortájt azonban történt egy véletlen csoda, ami megváltoztatta ezt a képzetemet. Történetesen, hogy találkoztam egy olyan fiúval, aki mellett megtapasztaltam, hogy igenis szerethető vagyok. Az egy másik kérdés, hogy én a te fogalmazásoddal élve a szociális képességeim hiányában voltam és még vagyok most is valamilyen szinten, valamint érzelmileg nem tudtam úgy viszonyulni hozzá, ahogy normál esetben kellene. Sajnos ez a hiányosságom miatt rövid időn belül véget is ért a kapcsolatunk.

Én is azt tanácsolnám neked, mint amit már az egyik hozzászóló is írt, hogy keress fel egy szakembert. Ez mindenképpen előnyödre válna, és ezt tapasztalatból mondom. Minden ember életében vannak hullámvölgyek, problémák, gondok, amiket jobb minél előbb megoldani. Ha ez egyedül nem megy, nem szégyen ehhez segítséget kérni. Valamint érdemes végiggondolnod az eddigi életed, és megpróbálni rájönni arra, hogy mi vezetett oda, hogy fejletlen(nek érzed) az érzelmi intelligenciád, mi döbbentett rá erre a dologra. Mindezekhez idő kell, de ha valóban erős belső kényszert érzel arra, hogy ezen változtass, akkor ne sajnáld rá az időd. Tudom, hogy az első lépést megtenni a legnehezebb, de utána már mennek maguktól a dolgok.

Kicsit hosszúra sikerült a válaszom, de remélem sikerül egy kicsit segítenem és erőt merítesz belőle! Én mindenképpen szurkolok neked! :)

21/L