Ha bántad már meg, hogy visszautasítottál valakit. Mi volt az oka, hogy akkor nem érdekelt, de később már igen? Mit léptél, ha léptél?

Természetesen bántam minden visszautasítást, de ez nem azt jelenti, hogy akkor nem érdekelt, később pedig igen.

Egy lányra hajtottam hosszú ideig, így természetesen akadt más is. De a kiválasztott miatt a többi finoman elküldtem ill. elkerültem.

Bánom, mert addig is lett volna pár jó estém. Férfiként minden kihagyott lehetőséget megbán az ember. De ez inkább csak a bizonytalan időben volt a fejemben.

Nem tudom bánom-e.

Elutasítottam akaratomon kívül egy srácot (ez bonyolult sztori, teljesen félreértett engem), adni akartam egy esélyt, de nem vonzódtam hozzá. Nem éreztem semmit, egyetlen percig sem és nem értem miért, mert egy értelmes, helyes srác. Szóval nem értem magamat. Így utólag bánt, mert valószínűleg őt is megbántottam (ebben ugyan nem vagyok biztos), pedig ő lenne az utolsó, akit bántani akarnék, másrészről pedig tényleg ő a tökéletes férfi. Viszont abból a szempontból meg nem bánom, hogy 99%, hogy később sem lettem volna képes szerelemmel szeretni őt és akkor fájdalmat okoztam volna, amit viszont nem nagyon visel el a lelkem :( Nekem hatalmas lelkem van és gyűlölök megbántani embereket. 23/L