Miért van az, hogy a lányok mindent igy oldanak meg, hogy nem válaszolnak?

Igen volt már Párom. És legjobb barátok voltunk előtte. De ha nem is az (pl egy másik ex), de legalább ismertük egymást egy ideje, aminek nem az volt az oka hogy tetszettem volna neki, hanem hogy egy helyen laktunk vagy barátaink ismerték egymást. Szerintem ez a normális.

Ha az zaklatás, hogy egy oylannal próbálok ismerkedni, akit még előtte nem ismertem, akkor mégis hogyen kezdjek neki? Mert, ha jól értem, akkor csak oylannal szabad ismerkedni, akit ismerek (mert idegennek zaklatásnak minősül), de így ha jól sejtem, sose lesz bartnőm... Amúgy meg nem szoktam leszólítani az utcán csak úgy akárkit. Olyan van inkább, hogy már hetek/hónapok óta egy busszal járok egy lánnyal, és tetszik, akkor lassan ráveszem magam, hogy valahogy valami jó indokkal megszólíthassam, de ez ezek szerint zaklatás. Szóval akkor fogalmam sincs, hogy lehetne csinálni...

Hát nem tudom, errefelé az embereknek van családja, rokonai, barátai, haverjai, iskolába jár és hobbija is van. Mindjárt lesz egy csomó ismerőse ha akarja. Itt a hangsúly azon van hogy ne azért ismerjék egymást mert a másiknak tetszik mert akkor már nem éehet felhőtlenül ismerkedni. A baj azzal van hogy eszükbe sem jut, hogy a másikat zavarja hogy odamennek hozzá. Persze akkor mondja meg. De ilyen formán fordítva is el lehetne várni, hogy a másik ne menjen oda mert hátha a másik nem akarja. És aztán ha mégis megmondja, hogy bocs nem, akkor jönnek ide sírni, hogy minden nő szemét, hisztis, nem lehet őket megérteni, csak a pénzre hajt meg a macsókra, stb...

Egyébként meg én nem nézem le a másik nevet, és sose szoktam csak úgy egyértelműen leszólítani. Főleg, ha semmit se tudok róla, inkább megpróbálok kezdetben valahogy olyan helyzetet teremteni, hogy beszélgethessek vele, és szépen lassan. De mivel ez zaklatás, akkor tényleg nem tudom... De, miután kiderül, hogy nem örül a közeledésemnek, nem szoktam zavarni soha senkit...

* másik nemet

Én is ismerkedtem már meg emberekkel utcán vagy hasonló helyen. Csakhogy annak valami tényleges oka volt és nem az hogy kiszúrt és tetszettem neki. Na olyankor lehet nyugodtan, nyomás nélkül ismerkedni. Például találkoztunk kutyasétáltatás közben. Igazi sétáltatás közben, nem szándékosan hogy akkor majd úgy felszed. Olyankor azt is tudhatod hogy a másik is akarja, hisz van közös téma meg hát nem rohant el melletted a kutyát rángatva. De pl a buszon... Ki tudja mit gondol a másik? Amíg nem egyértelműen látható, hogy én barátkozni akarok, addig hagyjanak meg magamnak.

Igen, de azt honnan lehet tudni, hogy valaki barátkozni akar -e, amég egy szót se váltottunk? Valahol el kell kezdeni.

Hát igen ez jó kérdés. Neten akár ki is lehet írni, de én pl hiába írom ki, így is bepróbálkoznak. Élőben meg... Annyira nem érdekel a másik hogy találja ki, de én nem akarom, hogy rajtam próbálkozzanak, hátha bejövök. Mondjuk élőben ha csak az idegen ember nem nagyon feltűnő irányodba, akkor szerintem teljesen egyértelmű, hogy nem akar semmit. De itt azzal van a fő baj, hogyha egy idegen úgy jön oda hogy tetszel, akkor már mindegy milyen, meg hogy néz ki meg akarok-e barátkozni... Nem érted? Ha meg kitalál valami nem létező indokot, az még idegesítőbb.

Én neten nem szoktam csak úgy bepróbálkozni, olyannal főleg nem, akivel sose beszéltem előtte. Általában olyanoknál szoktam, és akkor is csak beszélgetni, nem pedig letámadni, amikor már valamennyit tudok róla, legalább már valamilyen szinte köszönőviszonyban vagyunk. Pl. egyetemen volt olyan lány, akivel mindig egy helyi busszal jártunk, egymás mellett laktunk, jó ideje, meg ilyenek.