Barátból barátnő? Veszélyes vizek.

Egyszerű a történet, mégis nehéz benne dönteni: Adott egy baráti társaság, ahol ott van Ő, aki nagyon megtetszett.

Évek óta ismerjük egymást, manapság lényegében bármit meg tudunk beszélni, közvetlenül, bensőséges, intim témában is.

Fél éve szakítottak a barátjával, több éves kapcsolat, mély a seb, de már gyógyul. Azóta többször beszélgettünk már komolyabb témákról, egyre jobban és jobban éreztem, hogy igen, ez a nő tökéletes lenne számomra.

Tudjátok, mint amikor ezt-azt megtudtok a másikról a beszélgetések során és magatokban ujjongva "pipáljátok ki" a tökéletes nőről/férfiról alkotott kívánságlistátokon a dolgokat.

Az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy a héten szabin voltam, azt mondta eljött volna velem bárhova, mindkettőnk annyira el akart jutni valahova pihenni. Úgy volt, hogy a baráti körrel megyünk el valahova, de nem egyszerű összehozni a szabadságokat, ha dolgozik már mindenki, így végül egy egész estés összeröffenés lett belőle. Nincs gond, majd legközelebb bepótoljuk. Csak azt bántam, meg ő is, hogy nem jutottunk el így sehova ez alatt a hét alatt pihenni, a következő meg majd aug. közepe, még messze van. Sajnos a távolság sem kicsi, 160km-re lakunk egymástól kb, de egy fősulira járunk, így alkalom az akad találkozni.

Szerintem jól érezzük magunkat egymás társaságában, de egyedül attól tartok, hogy ha bevallom neki az érzéseimet és negatív választ kapok, többé nem tudunk úgy egymás szemébe nézni, mint eddig. Én nem szeretem ezt a kétes állapotot, mindenképp el akarom dönteni, hogy merre tovább: lépjek előre, vagy eresszem el.

Mit javasoltok?

26/F

Tudom, hogy nem szabad több kérdést egyszerre feltenni, de megkockáztatom :)

Hova vinnétek el egy ilyen nőt, aki azt mondja akár egyedül is elmegy veled bárhova pihenni, de konkrétan szó sincs randevúról?