Hogyan kell tudatosan, szándékosan ismerkedni?

Kezd az az érzésem lenni, hogy aki ennyi idősen egyedülálló, az kimaradt az első leosztásból. A korombeliek nagy százaléka kapcsolatban van már több éve, aki meg nem, az úgy rohan rá a kiszemelt áldozatra, hogy még nézni is rossz. És még engem hülyéznek le, hogy én nem "járok el ismerkedni". Hát nem, én szórakozni járok el, nem vadászni.

24/L

Netes ismerkedés (akár társkereső, vagy különböző fórumok, chat, stb.) valami klubba beiratkozni (legjobb lenne valami, ami a hobbidhoz kapcsolódik, mert van is egy közös pont), ott is tudsz ismerkedni.

Persze nem rögtön kell neki esni, hogy járnál-e velem, hanem beszélgetni kell, ismerkedni, esetleg, ha már jóban vagytok valahova elhívni, alakuljon ki az egész köztetek.

Közben persze engedd el magad, mert ha görcsölsz, az meglátszik rajtad és valószínű zavarban is leszel, hibázol, butaságot mondasz.

(a netes társkereső a legjobb szerintem, mert ott ha nem hülyülésből van fenn valaki, akkor tuti akar valakit, nekem is ott jött össze sok-sok éve a mostani kapcsolatom, csak tudni kell szűrni)

Ne add fel, hajrá! :)

21/L

én ismerkedtem régen neten, volt már hogy az egyik ismerősöm mutatott be valakinek, aki később a párom lett, de lett már kapcsolatom éjszakai villamosmegállós beszélgetésből is :)

hozzáteszem lány vagyok, viszont nem olyan nagy eresztés, hogy zsongjanak körülöttem a pasik. nyitott vagyok mindenre, mindenkire, aztán ahogy alakul. ez persze nem azt jelenti, h minden jöttmenttel összefekszem, csak eljárkálunk ide-oda, beszélgetünk, együtt bulizunk.

ne görcsölj. csak próbálj meg szóba elegyedni lányokkal, ki tudja melyikben találod meg azt, aki később társad lehet.

"Tényleg nagyon nehéz, azt látom, hogy külső megjelenéstől függetlenül sem egyszerű ismerkedni. Ha nincs olyan kiterjedt baráti köröd, hogy onnan találj valakit, a munkahelyeden sincs esélyed ismerkedni,"

Már a hozzáállásod sem jó. Mindenhol, mindenkor, bárkivel lehet ismerkedni. Csak nyitottnak kell lenni. És ismerkedéskor ne lógjon ki a lóláb, meg egyéb lószervek.

Fiúk írják, hogy nem tudnak lányokkal ismerkedni. Lányok írják, hogy nem találnak fiút maguknak már 45 éve. Itt a lehetőség! Írjatok egymásnak. De mindegyikteknek vannak, voltak osztálytársai. Az osztálytársaknak rokonai barátai. Mindkét nembeliek. Szal ne mindjárt a feleséget férjet keressétek, hanem csak a másikat. Hogy legalább megismerjétek, hogy néz ki. A következő már könnyebb lesz. És így tovább, az igaziig.

Nem igaz, hogy lemaradtál. Még a 24 év nem olyan elveszetten idős kor. Manapság sokan 30 fölött találják meg a párjukat, vagy mégkésőbb.

A neten tényleg jól lehet ismerkedni, mert ráállsz egy témára, ami téged érdekel, és oda írnak a hasonlók, egyetértők. Nem pont a párkereső szobákra godnolok, hanem igen, pl. erre is, ahol most vagyunk, meg van sok vitafórum ezen kívül is, meg a facebook, és más hasonlók.

A való világban is lehet ismerkedni, olyan helyekre menj, aminek a témáját kedveled, mert ott találsz magadhoz hasonlókat. PL. Elmégy utazni valami nagy kalandra egyedül, lesz sok érdeklődő, hogy mit csinálsz, merre mész, mi érdekel, mi az amit kibírsz a megpróbáltatások szintjén, stb. Vagy valami komolyzenei koncertsorozat, és ha ott vagy, az egy élmény neked, nem maga a vadászat, de lesz más is ott, aki ugyanazt kedveli.

jó kérdés :)

Én alapból nem szeretem ha feltűnően végignéznek rajtam a pasik (az utcán), vagy ha utánam fütyülnek.... na jó ez utóbbi néha jól esik, de ennyi. Ha utána utánam rohannának akkor már esélytelenek legalábbis nálam...

Múltkor a buszon ültem (távolsági), majd egy helyes képű pasi velem szemben ült le (kb volt közöttünk 5 méter ), kb egyidősek lehettünk. Én ránéztem, kb 5mpig szemeztünk, majd elkaptam a tekintetemet és mosolyogtam. rá egy percre visszanéztem rá, ő meg csak bámult... nem tudom mi többet várt tőlem?! Nem ült mellettem senki más, és simán megtehette volna hogy felemeli a se_ggét ( azt a formásat) és áthelyezi mellém...de nem ő csak ott ült és bámult... nos ennyi volt. Ha nem hajlandó kezdeményezni, akkor ennyi, nem fogok könnyű vérűnek tűnni ha nem vagyok az, és nem fogok felállni és odaülni hozzá, na nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát... (persze a sztorihoz még az is hozzátartozik, hogy a buszmegállóba mindig körülöttem zsongott, és ott is szemezgettünk... már akkor felfigyeltem rá)

28N

Jaj, ne görcsölj! Persze, ha megtaláltad facebookon vagy valahol, akkor nosza, írj rá! Most ha logikusan gondolkozol, mi bajod lehet belőle? Csak pozitívan sűlhet el a dolog. Azt hiszed, ha megszólítasz egy lányt, és nem jössz be neki, akkor ez minden lányra igaz? Próbálkozni kell, nem 1x, nem is 2x, hanem 100x, és tudod, aki mer az nyer!

Én azt tapasztaltam, hogy a mai pasik annyira félnek (legalábbis a legtöbbjük), még csak megszólítani is egy lányt, hogy az valami őrület. Van egy ismerősöm, 22 éves fiú, vele rengeteget beszélek. Szegény kétségbe van esve, mert nem tud ismerkedni. Pedig ilyen, hogy "nem tudok", ilyen nincs, olyan van, hogy "nem akarok!", meg olyan van, hogy "á, egyszer nem sikerült, akkor többször se fog", bla-bla. hol a kitartás? Ha tetszik valaki, akkor küzdj érte! Persze normális határokon belűl, ha a csaj egyáltalán nem érdeklődik, állj tovább.

Annyi a lány! De egy igazi lánynak igazi férfi kell!

L/23