Mindig mindenkiben találok valami hibát. Ha külső rendben van, akkor belső. Lent a többi.!?

én csak annyit mondanék erre, hogy hozzáállás kérdése

az én barátom a leggusztustalanabb csajban is felfedezi ami jó és flörtölget :(

és komolyan SENKI nincs aki neki nem jön be ebben vagy abban

ő olyan típusú srác, hogy millió haverja van és minden csaj széles vigyorral köszönget neki az utcán

ezért.

tehát te valószínű nem lehetsz annyira közkedvelt.

a barátomat olyan nők is imádják, akiknek esélyük nem lenne nála, mert nekem elmondja, hogy fuj, hogy néz ki, de a csajjal halálpontosan az ellenkezőjét érezteti!

szóval ezzel csak annyit akartam, te őszintébb típus vagy, de aki mézes-mázos, azt sokkal jobban kedveli mindenki

Ugyanebben szenvedek én is, már 18 éve!! Eddig 3 kapcsolatom volt(ebből 2-vel kényszerből jöttem össze), és mindegyik ugyanúgy végződött. :\

Mindenkiben a hibát keresem... De persze nem direkt. És nagyon rossz érzés, főleg, ha már végre szerelmes szeretnék lenni!

Ráadásul egyre rosszabb lesz az állapotom a sok csalódás után, és egyre inkább azon vagyok hogy nem akarok kapcsolatot, mert amikor van, nagyon boldogtalan vagyok. No meg nem szeretnék senkit se "szivatni". Jobbat érdemelnek nálam.

Rettentő rossz érzés, amikor egyik nap még oda vagy valakiért (és úgy érzed végre tudnád őt szeretni), másnap pedig megint jön a belső hang: Néézd, ma nem borotválkozott meg. Nézd, milyen sapkája van.

És minél jobban ellen akarok állni, annál rosszabb lesz. :|

Az érzéseimről meg inkább már nem is beszélnék... Egyszerűen még senkibe nem voltam szerelmes, a legnagyobb érzés amit belőlem kitudtak hozni, az a fellángolás volt. Az is csak pár napig tartott (jobb esetben).

Valaki légyszi adjon valami jó tanácsot, mert megőrülök!! :( 18/L