Miért ilyen bonyolult ez az egész?

Nem értem mi a gond velem.. Nem mondanám magam zárkózottnak, mégis azt érzem, hogy nem találtam meg a helyemet eddig sehol sem. Nehezen megy a barátkozás, egyetlen olyan barátnőm van, aki nem kétszínű, nem hazudós, nincs öngyilkossági hajlama.. Az osztályomban rajta kívül szinte senkivel sem kommunikálok, nem is érzem jól magam köztük. Nem arról van szó, hogy kitaszított lennék, hiszen sohasem ismertek meg, így nem is tudhatják, milyen vagyok. (Régebben elég félénk voltam, nem mertem odamenni senkihez, így több évig nem voltak barátaim - mostanra pedig már mindenkinek kialakult a baráti köre..)Próbáltam barátokat keresni, elmentem mindenféle zenével kapcsolatos, táncos, táboros, sportos dologra. Egyiket sem nekem találták ki. A sport befuccsolt, a zenét én adtam a fel, a tánc pedig.. ott sem találtam barátokat, ráadásul még én éreztem hülyén magam. (Már ott tartottunk, hogy párokat kellett volna alkotni, és az emelgetések jöttek volna..)Túlsúlyos vagyok, nem vészesen kövér, de azért bőven lenne mit leadnom. Ezért mostanában minden héten 3x-4x eljárok 1-1 órára tornázni és sokkal kevesebbet eszem. Eddig a legtöbb kilóhoz képest 4 a változás, de ez még nem észrevehető. A tornán sem találtam közeli barátokra, igaz, hogy sokkal kedvesebbek velem, mint máshol általában. Szerintem nem a kinézetemmel van baj, még csak nem is a belsőmmel, nem mondanám magam hülye lánynak. A korombeliek isznak, cigiznek, buliznak minden héten; és én ugyan ezekből nagyjából egyiket sem követem, de azért havonta egyszer én is elmegyek buliba, ahol a srácok csak akkor táncolnak velem, ha nagyon-nagyon részegek.. :( Rosszul esik, hogy nem gondolom magam csúnyának, mégis látom, hogy a legtöbb srác ott táncol a barátnőmmel és a másik lánnyal, ők szuperül elvannak, én meg egyedül.. mint a befőtt, mellettük, néha legszivesebben sírva rohannék el. Kezdem azt érezni, hogy elegem van mindenből.. Olyan, mintha elúszna a fiatal korom az orrom előtt, mindenki más kezdi megtapasztalni az élet apró örömeit, én pedig egyre kevésbé vagyok érdekelt az ilyen dolgokban. Iskola után rendszerint tornázni megyek vagy külön órára, utána viszont haza, ahol nem nagyon tudok mást csinálni, beülök a gép elé és nagyjából ezzel el is megy a napom további része.. Van egy srác, akivel MSN-en beszélgetek, ő kedves és jófej, még találkozni is hajlandó volt velem.. De eléggé szerencsétlen volt az egész helyzet, mert szinte egy szót sem szólt hozzám a háromnegyed óra alatt, így kezdtem nagyon hülyén érezni magam. Pedig ő jó barátom, csak sajnos élőben képtelen velem kommunikálni. Ilyen az én formám.. Szóval minden nap vele szoktam órákat beszélgetni MSN-en, vagy ha nem vele, akkor külföldi fiatalokkal a SharedTalkon, hogy gyakoroljam az angolt. Tudom, hogy nem kellene ennyit gépeznem, de az az igazság, hogy ha ez az egy szem srác sem beszélgetne velem(még ha csak MSN-en is), akkor tényleg egy nagy senkinek érezném magam. Rendszerint kitartó vagyok, ambíciózus, amit eltervezek, azt végre is hajtom.. De nem tudom, hogyan lehetne nekem is normális életem, mint a többieknek, nagyon szeretném már megtapasztalni az igazi barátságot,szerelmet, és úgy örülnék neki, ha lennének igaz barátaim. :( Akár a számítógépet is elfelejteném, legalábbis véglegesen megpróbálnék leszokni róla, ha végre új környezetbe kerülhetnék. Mi lehet velem a gond? Tényleg kihaltak már a normális srácok, és tényleg annyira nagy probléma, hogy több kiló vagyok, mint az átlag(és emiatt senki sem akar ismerkedni velem a korombeliek közül?) Mikor elmegyek valamerre, kivétel nélkül az összes 25+-os férfi megnéz, vagy lefüttyent, a fiatal srácok viszont nagy ívben elkerülnek. Még csak azt sem mondanám, hogy nagyok az igényeim, mert tudom magamról, hogy én sem vagyok egy bálkirálynő, de azért mégis.. Itthon sem túl fényes a helyzet, apa néha olyan kedvében van, hogy beletapos még kicsit az önbizalmamba.. Kedvenc mondatom tőle: "Te egy nagy rakás szar vagy".Így ismeretlenül nehéz belátnotok, hogy mi az igazi probléma, de nincs valami ötletetek, hogyan kelthetném fel az emberek érdeklődését? Hogyan találhatnék olyan srácot, aki hozzám hasonló típusú? Merre kutassak barátok után? Mit tehetnék? Talán a Randizás témába illik leginkább a kérdésem, bár tudom, hogy sok más témát is magába foglaltam. Köszönöm annak, aki elolvasta.. Várom az üzeneteiteket.