Lehet az ember kétfelé szerelmes, vagy önbecsapás az egész? Szerintetek mit tegyek?

Sokéves magányos, érzelmileg nulla külföldi kiküldetés vége felé közeledve megismerkedtem egy lánnyal. A második randin megmondtam neki, hogy pár hónap múlva hazaköltözök. Mégis bevállalta és én is. Úsztunk a boldogságban, örültünk egymásnak. Csodálatos hónapokat töltöttünk együtt. Mikor eljött az idő, elbúcsúztunk, de nem bírtuk sokáig. Első hétvégén (péntek este 6-kor) úgy döntöttünk, hogy találkozunk. Én kocsiba, ő vonatra és 8-8 óra utazás után, félúton újra együtt voltunk. Ha csak két napra is, de együtt. Úgy éreztük, érdemes folytatni. Kivett két hét szabit és eljött Pestre. Utána megint félúton találkozunk. Azután én mentem el hozzá. Utána Ő jött. Aztán megint félút. És ez így ment majdnem egy évig. Mennyire boldog egy évig! Sok lánnyal megismerkedtem közben itthon is, de nekem Ő volt az egyetlen, eszembe nem jutott volna megcsalni senkivel sem. Pedig akadt, aki nő létére még próbálkozott is, mégsem. Nagy nehezen sikerült új munkát találnom nem messze a külföldi lány lakóhelyétől. Fél év alatt nem sikerült megtanítanom magyarul, ezért félt végleg Pestre jönni. Én már jól beszéltem a nyelvüket, nekem kevésbé volt gond. Kiköltöztem hozzá. Miután aláírtam a szerződést (két hónap volt a visszaköltözésig), mit ad a sors: Pesten összetalálkoztam egy főiskolai ex-emmel. Inkább csak kavartunk főiskolán, én akkor komolyabban gondoltam, mint ő. Ennek már 10 éve. Épp most jött haza egy harmadik országból, Pesten keresve munkát. Nem bírtam ki, hogy ne találkozzak vele. A szimpátia mit sem halványult közöttünk az évek során, sőt, sajnos a kémia is ugyanaz maradt. Így csaltam meg mégis a barátnőm. Nem vagyok rá túl büszke. Aztán a magyar lány szerelmet vallott. Azt mondta, hogy megérti a helyzetet, de rájött, hogy én vagyok neki az igazi és képes rám bármennyit várni. Én nem bízok meg benne, mert 10 éve mégsem kellettem neki. Erre azt mondta, hogy akkor egy éretlen fruska volt. Teljesen összezavarodtam és megbánva jöttem vissza külföldre. A külföldi lánnyal egyforma a világképünk, az értékrendünk, ritka az ilyen. Nagyon szoros kötelék alakult ki köztünk másfél év alatt. Soha senkitől nem kaptam ennyi feltétlen szeretet és úgy éreztem, vissza is tudom nem szívből adni. Mégis azt érzem, hogy ha egy találkozás az ex-emmel elég volt, hogy kibillentse a hitem, akkor az annyit is ér. Itt motoszkál bennem a gondolat, hogy a volt "szerelmem" otthon vár rám, ahol olyan egyszerű lenne minden. A szüleim, a barátok... A munkahelyemről is alig engedtek el, visszavárnak. És azt hiszem, hogy ki tudna alakulni minden, ami a külföldi lánnyal. A barátnőm észrevette, hogy valami nem az igazi. Elkezdett kérdezősködni, hogy mi a baj. Én egyenlőre hallgatok, de nem tudom, meddig mehet így. Egy nullának érzem magam, aki nem képes dönteni. Szégyellem magam, mert úgy érzem, becsapok mindenkit, de főleg magam. Lehet, hogy békén kéne hagyni mindkettőt és inkább magammal tisztába kerülni. Nem tudom, mit tegyek. Hátha van nálam bölcsebb és tapasztaltabb köztetek, aki tud segíteni. Nagyon érdekelne a véleményetek. Mit tennétek?