Bennem van a hiba, hogy nem tetszek annak aki nekem?

Ja ez a hozzáállás nem jó az biztos.

Még fiatal vagy és azért nincs elég önbizalmad.

Szerintem is szép a hajad és az arcod is, de tényleg ne rakj föl képet netre csak így, mert visszaélhetnek vele. Meg nem is jön ki jól.

A kérdéseddel kapcs: NEM!

Viszont önbizalom kérdésében hadd meséljem csak el velem mi volt ;)

Szóval én is mindig olyanokba voltam szerelmes, meg olyanok tetszettek, akiknek sose kellettem. Önbizalmam eleve se volt, mert kiközösítettek mindig az iskolában, és hát egyre jobban hittem, hogy joggal, és tényleg semmire se vagyok jó... És aztán meg lettem győződve arról, hogy nem vagyok szép, vagy nőies, sőt amikor szerelmet vallottam őszintén egy srácnak, akivel 2 éve barátok voltunk, és visszautasított, akkor úgy éreztem nincs is jogom nőként tekinteni magamra, mert nem érek annyit.

Aztán évek múltán kilábaltam kicsit ebből, feloldódtam, de továbbra is csúnyának tartottam magam. És azért bántott, hogy továbbra se érdekeltem egy pasit se aki tetszett.

Rengetegen mondták, hogy amíg nem tudom magamat szeretni, és szépnek tartani, addig más se fog, de csak marhaságnak tartottam az egészet, és nem vettem komolyan.

Aztán végül arra jutottam teljes komolysággal, hogy én nem tetszhetek senki normálisnak, és úgyse lesz pasim, mert én értéktelen vagyok, nem szép, és senki rendesnek se kellenék, viszont nem akartam csak azért pasit, hogy legyen. De ahelyett, hogy depressziós lettem volna, úgy fogtam föl, hogy ez van, nem tudok változtatni, ezt kell elfogadni, jó lesz nekem így! Kb: "Lehet, hogy ronda vagyok, és nem lesz pasim, de ez vagyok én, ezt kell szeretni." Szóval végülis elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, mert a magam módján élvezni akartam az életet, mert pasi nélkül is azért értékes ember lehetek, és élhetek.

De azt elhatároztam, amikor kgkat kezdtem felszedni, hogy nah ezt nem hagyom, mert legalább magamnak akartam tetszeni. És mindigis úgy éreztem volt egy kis plusz rajtam, úgyhogy lefogytam 10kgt, és kezdtem végre tetszeni magamnak. Jól éreztem magam a bőrömben, mert elfogadtam magam, és tetszettem magamnak, és nekem az is elég volt, másra nem is számítottam...

Aztán ekkor megismertem egy srácot, aki tetszett, és úgy álltam hozzá, hogy nah, itt a következő hiábavaló szerelem! Totál az én formám...

Aztán elhívott randizni :3 És mivel nem gondoltam volna, hogy tetszhetek neki, majdnem le se esett, hogy randira próbál hívni, de szerencsére utolsó pillanatban leesett, hogy mit akar, és gyorsan kijavítottam a helyzetet, mert már azt hitte, hogy visszautasítom XD

Nah de mindegy, azóta udvarolt, aztán meg összejöttünk, és mint megtudtam, neki is az első találkozástól tetszek mint ő nekem XD És csodálatos ember egyébként, imádom, pont ahogy elképzeltem!

Nekem nagyon sokat kellett várnom (20 éves koromig) erre, de most már úgy érzem megérte, mert annyira jó! De szerintem ha hamarabb összedem magam, vagyis elfogadom magam úgy ahogy vagyok, és tetszek magamnak, akkor lehetett volna korábban is... De őszintén, szerintem végül jobban jártam, mivel a barátom tökéletes, és nem lennék ilyen boldog mással

Nah de ha meg egyáltalán nem szedem össze magam, lehet, hogy ő se vesz úgy észre, és akkor meg elszalasztom, ami mégrosszabb lenne...

De tudod, még ha nem is lesz pasid, szerintem megéri elfogadni és szeretni magad, minden hibával, mert tök jól érzed magad tőle! Az önbizalom önmagában is nagyon jó, de nekem rögtön hozta magával a pasit is XD (Totál maszlagnak tartottam, de úgy tűnik tényleg igaz!)