Lányok, szoktátok "tesztelni" a srácokat?

Minden nő tesztel, kivéve nagyon fiatal korban, amikor még nem ért hozzá, meg sokkal később, amikor már túl van ezeken a módszereken.

tegnap 20:33

Nagyon egyszerű. Ha a nő elkezd megmagyarázhatatlanul viselkedni, hirtelen "megváltozik", vagy pl. túlzott igényekkel áll elő, vagy számodra újszerű, nehezen kezelhető helyzetbe helyez, az mindig tesztszituáció, ha tudatosan csinálja, ha nem.

Az ilyen esetek többségét könnyen meg lehet oldani, de vannak nem jól megoldható szituációk is, azokat pedig ki kell kerülni. A legcélszerűbb valamivel ügyesen keresztülhúzni a nő számításait, és leszoktatni a tesztelés gyermeteg szokásáról, ami egyébként is méltatlan egy bizalmon alapuló, bensőséges kapcsolathoz.

Egy idézetes oldalon olvastam nemrég, de nem másolom be, mert angolul volt, itt a rövidített változat:

"x év együttjárás után már az esküvőhöz közeledtünk a barátnőmmel. A húga mindig is tetszett, nagyon szép, fiatal, 20 év körüli lány. Az esküvő előtti napon épp átmentem hozzájuk, amikor a fiatalabb lány odajött hozzám, elmondta, hogy ő 2 éve szerelmes belém, és még amíg szabad vagyok, szeretne lefeküdni velem. Azt mondta, ad egy kis gondolkodási időt, a szobájában fog várni. Elindult felfelé a lépcsőn, majd amikor már nem láttam, ledobta a harisnyáját... Elindultam ki az ajtón, ott várt az apja, megölelt, és ezt mondta: >>Átmentél a mi kis tesztünkön, nagyon örülök, üdvözöllek a családban.<< Tanulság: Mindig tartsd az óvszert a kocsiban"

:D

19/N

Oké, de hosszú lesz, készüljetek fel, hogy értsétek, miről is van szó. Több dolgot is lehet tesztelni, sok személyiségjegyet, értékrendet, véleményt, nem csak az alábbit.

Nála a szexuális vágyakat (köztük eltitkolt igényeket) és a hűséget néztem meg. A lényeg, hogy szándékosan mást sugallok, mint amilyen vagyok. Szándékosan azt, amitől valójában pont, hogy tartok, nehogy megtörténjen. A nehéz ebben úgy csinálni, hogy közben ne hazudjak, ne vezessem konkrétan félre, egyrészt, mert hazudni a barátomnak alapból bűn, másrészt, hogy tudjak visszakozni, amikor lekerül a lepel...

Szépen finoman beadagolgattam a véleményem (legalábbis azt, hogy ha pasi lennék, mi tetszene, mi jönne be, miket fogadnék el, hogy állnék a szexualitáshoz, a szép nőkhöz, a szép színészekhez, az erotikus táncosokhoz, magához a szexualitáshoz – egyszóval minden szegletéhez), és mindent csakis az ő egyéni szempontjából néztem. Azaz, hogy milyen rossz lehet neki nimfomániásként nélkülem kitartani, miközben már 50x összejöhetett volna neki szex is és normális kapcsolat is, ha én nem vagyok neki, és ő nem hűséges hozzám, ha nem szeret. Sőt, viccelődtem is, és úgy beszélgettem ilyen dolgokról, mintha a legjobb, legbelsőbb haverjával beszélgetne, így minden gondolatát és érzését egyenesen, sarkítás nélkül megosztotta velem. Ez egyrészt tetszik a másiknak, másrészt úgy érzi, őszinte lehet velem, hiszen megértem (persze hogy megértem, csak épp el nem fogadom! - nagy különbség).

Hogy értsétek, ő Angliába költözött, én pedig itthon vagyok. Már csak azért is megbízik bennem, hogy teljesen megértem, mert én is nimfo vagyok... De én is hűséges.

A bonyolítás, a teszt rész igazából ott kezdődött, amikor elmagyaráztam neki, hogy rossz nézni, ahogy miattam szenved, nem akarom hitegetni, hogy mikor tudom követni, nem akarok álomvilágban élni és őt is beleringatni, és nekem szörnyű érzés látni, ahogy nincs más öröme, mint rám várni, és az minden boldogsága, hogy velem beszélgethet. Emellett ment a fentebb felvázolt viselkedés is.

Minden igaz, amit itt leírtam, nem hazudok, nem vezetem félre, pont, hogy őszinte vagyok (túlzottan is), csak épp a viselkedésemmel magam alatt vágom a fát ugye. Ilyet nem szokás csinálni, neki is szokatlan viselkedés, ezért értheti úgy, hogy én milyen okos, objektív, megértő ember vagyok, aki átérzi a helyzetét, és nagyon felvilágosult, sőt a kedvemért hajlandó lenne nyitott kapcsolatot bevállalni, hiszen tudja, hogy nimfo vagyok. Az elmúlt két hétben már olyanokat mondtam, hogy tényleg egy jó haverjának gondolhatott. Pl. biztattam, hogy a változatosság kedvéért menjen nyugodtan korizni a skate parkba este (nincs messze tőle), megleszek nélküle, illetve lehetséges hogy megvárom ébren, hogy tudjunk beszélni (skype), erre ő, hogy de szemben van egy szórakozóhely, erre én, hogy legalább fel tudsz váágni, és azok a csajok alapból részegek hmmm ;) erre ő: ja de esni is fogok, erre én: akkor majd odamennek megvigasztalni. A végén még meg is tetszett neki az ötlet, sikerült rávennem, addig húztam a mézesmadzagot. :S

A másik, ami ezután jött, hogy van egy lány a munkahelyén, aki tetszik a barátomnak, ezt az infót is egy komolyabb, mély és barátias beszélgetés közben húztam ki belőle, mivel tudattam már rég vele, hogy az ilyen dolgok teljesen természetesek (hűséget kérek, nem vakságot :)), csak épp a csajok nem szeretnek hallani ezekről, elég, ha tudják. De olyan jól játszottam a „jó havert”, hogy szinte minden ilyet megosztott :/

Nah, szóval a konkurens csajra visszatérve: a munkatársuk odament a barátomhoz, és elkezdte „fűzögetni”, hogy a csaj szingli. Mondta a barátom, hogy tudja, és? Mit kezdjen vele? Erre a munkatárs srác hozzátette, hogy „öhm, szexhiánya van. Mint neked.” Erre a barátom még mindig úgy folytatta, hogy na és mit csináljon vele, kit érdekel?

Ezt a barátom még aznap (vagyis tegnap) el is mesélte, én pedig egyből éltem a lehetőséggel, hogy kicsit húzogassam az agyát, visszaéljek a helyzettel, tesztképpen. Azaz jött a lelkiismeretfurdalásos szöveg, hogy teljesen megértem. (Ez is igaz, csakhogy ilyet nem mond épeszű nő a pasijának, de kóstolgatni akartam, hiszen csak úgy derülhet ki, mennyire lenne benne, mennyire fogta meg a képzeletét.) Aztán olyat mondott, hogy különben sem hiszi, hogy bejön neki. Én meg erre félig felháborodva-félig nevetve mondtam, hogy „b.sszus csak szexet akar, nem számít, hogy mennyire jössz be neki, ki van éhezve”. A felháborodást úgy kell érteni, hogy hogy lehet olyan hülye, hogy ha egyszer szexuálisan fel van húzva a csaj, akkor majd olyanokon filózik, hogy a barátom nem álmaim pasija avagy sem, benne lesz, minek ezen aggódni?

A beszélgetésünk végén ezt mondta a barátom: „hetente csak egyszer találkozunk, mi értelme lenne... de ha megadja a számát... majd meglátjuk.”

Teljesen összetörtem :(

A tanulság: attól még, hogy megértem, miért csalna meg, vagy miért hagyna el, és attól még, hogy megérteni akarom, és nem magam sajnáltatni, vagy féltékenykedni, vagy nem őt elítélni, hanem tényleg megismerni őt, és átérezni a dolgait

>>> az nem azt jelenti, hogy nem kell nekem, hogy nem szeretem, hogy nem félek hogy elveszítem őt, és azt sem, hogy elviselnék egy nyitott kapcsolatot.

Egyszerűen csak annyit jelent, hogy nem hibáztatom, ha őszinte, és hagyja, hogy megértsem őt, beszámol az érzéseiről. Attól én még elvárom, hogy ha folytatni akarja velem, akkor ne csaljon meg.

Szerintem nagyon meg lesz lepődve este, amikor szakítok vele. Fel se fogta, hogy mit mondott – hogy egy félrelépést árult el nekem. Ez a félrelépés még csak a fantáziájában van meg, ami rendben van részemről. De tudom, hogy néhány hónap múlva meg is fog történni, ha nem azzal a munkatársával, akkor egy másik csajjal. Azt hitte, támogatom, mivel arra biztattam, hogy mindig azt tegye, amit szeretne. És én nem lehetek ott, hogy visszatartsam. Ezért is válaszottam a jó haver-szerepet taktikának, hogy kiderítsem, hűséges lenne-e hozzám végig, amíg meg nem oldjuk a helyzetünk.

A teszt végül is sikeres volt, megbukott rajta. Akarom mondani, nem sikeres, hanem nagyon hitelesre sikerült.

Félreértés ne essék, nem rábeszéltem a félrelépésre, hanem teljesen tárgyilagosan beszéltünk róla, emellett humorosan álltam hozzá. És megértően. Tehát egy szóval nem mondtam, hogy oké, felőlem megteheti, nem baj.

És mellette mindig is tudattam vele, hogy mennyire szeretem és hiányzik. Ugyanúgy voltam a párja is. Egyáltalán nem azt közvetítettem, hogy nekem nem is olyan fontos a kapcsolatunk, SŐT.

Tehát a hűsége nem állja ki a próbát.