Ha lehetőség adódik mindig bepánikolok, pedig amúgy sóvárgok utána, de ha jön elfog a félelem, miért?

Magányos vagyok, nagyon. Sokáig a szüleim gyerekként kezeltek, mostanában talán változott a helyzet, de még mindig szorongok, ha kapcsolatról van szó. Nem is tudom hol kezdjem, annyira bonyolult. Szóval a gyerekként kezeltek-et úgy értem, hogy nem mehettem bulizni, nem pasizhattam, csak suli és utána tanulás otthon. Persze érdekelnek a fiúk már 13 éves korom óta kb arról álmodozom, hogy egyszer majd lesz valaki aki szeret és akit szerethetek. De akkoriban önbizalmam se volt. Megváltoztam, külsőre is, és belsőre is, felnőttem. Viszont most hogy már bulizhatnék, egyszerűen nem érdekel. Nem érzem jól magam egy discóban, nem vonz hogy leigyam magam, ha táncolni kell egyenesen rosszul érzem magam. Nem is nagyon járok el itthonról, így nincs lehetőségem ismerkedni. Még itthon lakom, mert kihagytam egy évet az egyetem előtt, diákmunkát vállaltam. ott találkoztam egy sráccal, de végül egy randinál tovább nem jutottunk, mert rájöttem nem tudom elképzelni, hogy kapcsolatom legyen vele, főként mert ő korombeli, nekem meg az idősebb apsik tetszenek. Nem is tudom miért mentem bele egyáltalán a randiba. Regisztráltam társkeresőkön, de általában olyanok találnak meg akik nekem nem jönnek be. Vagy ha igen akkor pl más városban laknak, nem messze, csak mondjuk 20 percnyire busszal, de lebeszélem magam, hogy az milyen macerás lenne. És tényleg ezt érzem. Azt hogy macerás lenne jelenleg egy kapcsolat, nem tudom elképzelni, hogy mondanám pl a szüleimnek azt, hogy ott akarok aludni a barátomnál, vagy hogy pénzt kell kérnem buszra, de közben tudom, hogy alig jövünk ki a pénzből és még ráadásul akkor én ilyesmire kérjek pénzt, aztán ha komoly kapcsolat akkor szintén pénz a gumi, vagy a bogyó is. Miért problémázok ennyit? Magamnak azzal magyarázom, hogy a szüleim miatt nem akarok belevágni, mert nincs kedvem újra gyereknek lenni és engedélyt kéregetni mindenre, vagy beszámolni mindenről. Inkább várok szeptemberig, amikor majd elköltözöm és nem kell beszámolnom senkinek arról, hogy mit teszek. Ugyanakkor mi lesz, ha akkor is lesz majd valami, ami miatt nem megy majd a kapcsolat? Mi van ha a szüleimnek való elszámolás csak egy indok, amivel takarózok? mi van ha ez megszűnik mint akadály, aztán lesz valami más? Mi van ha soha nem lesz kapcsolatom, mert én egyszerűen képtelen vagyok rá?

Aki veszi a fáradtságot és végigolvassa és megpróbálja megérteni, esetleg még válaszol is annak nagyon köszönöm:)