Udvarló idézetek? Tudtok ilyeneket?

Figyelj reám

Egy romantikus álom jött felém,

S szívembe bújt mélyen

Az álmodozás éjjelén.

Lágyan ringott előttem kedvesem,

Puha lágy kezével,

Megsimogatott szelíden.

Minden simítás helyén rózsa nyílott,

S minden tüzes csókod,

A szívem mélyéig izzott.

Még mindig itt lebegsz előttem

Karcsú testeddel

Csillagruhában öltözötten telve szerelemmel.

Csupa báj és nyíló virág vagy nékem,

Öntözött fiatal friss hajtás

Tudom Te adtad azt az érzést, hogy szerelem

S létem úgy érzem, Neked köszönhetem.

Sajnos az álom messze távozott,

Mert rám hajnalodott

De tudom, hogy csak az halt meg, ami nem lett,

S az él örökké, ami volt.

Mellettem nem hervadsz el sohasem,

Mert az esőcseppet s a napfényt

Tenyeremben reád én viszem.

Gondozlak, mint kertész legszebb virágát

Mert életem áldozom érted.

S cserébe még bocsánatot kérek, nem pedig hálát.

A természet lágy ölén hajtom nyugovóra örökre fejemet

Elnyúlok a hűs pázsiton

S az öreg tölgyfa ága ringatja álomba szenvedő szívemet.

Ne hullasszál könnyet értem

Mert tudom, hiszen érzem,

Hogy vége felé jár a létem.

S amit Te adtál át Énnekem,

Az a hűség, s a szívben tisztán izzó

Elfelejthetetlen örök Szerelem.

OFF: ezt a verset egy lánynak írtam, akit szerettem és nagyra becsültem. De sajnos nagyot csalódtam benne. A verset megkapta és még arra sem volt képes, hogy mondjuk finoman visszautasítson. Az anyján keresztül üzent apámnak, hogy én micsoda egy PERVERZ srác vagyok. Apám, meg úgy ordibált velem, mintha legalább az a lány terhes lett volna ettől a levéltől. A legrosszabb érzés számomra az volt, hogy nem ő írt nekem vissza, hanem a saját anyjával üzent a szüleimnek egy vers miatt. Ennyi bátorság sem volt benne. De a lényeg nekem ebből az volt: Olyan szekér után nem érdemes futni amelyik úgysem vesz fel.

Neked kedves kérdező pedig sok sikert kívánok, talán tudtam valamit segíteni. (20/F)