Internetes társkeresőkről tapasztalatok- vélemények?

Próbáltam, lehet rosszul...

-Egy gondolat.-

3évpróbálokozása netes társkeresõkkel, tapasztalatai, egy témára koncentrálva:

Az emberi kapcsolatok (barátság és párkapcsolat) ahogy a 17-25év közötti nõk látják a XXI.

században, singliként vagy csak unalomból társkeresõ oldalakon szörfölve, a net nyújtotta

egyfajta anonimitást kihasználva( szakadék ez a virtuális valóság és a realitás között addig a

pontig míg személyesen nem találkozik a két fél...feltéve ha sorkerül rá).

Nap mint nap érintkezünk embertársainkkal, kisebb nagyobb mértékben.Megfogalmazni mégsem tudja

mindenki igazán mit is jelentenek számára az az emberi érték ami szerint egy másik emberhez

kötõdik vagy csak nem gondol bele. Lásunk néhány életbõl vett példát, elég színes a skála...

Elsõre "csak" a kérdés feltevésével próbálkoztam mind kiderült kevés eredménnye ezért

hevenyészve összerántottam a témáról a saját gondolataimat egy fajta példa ,irány mutató

célzattal (hátha a jó példára, a kezdeményezésre könnyebben megnyílnak).

"Inkább legyen 1000 barátom mintsem 1 ellenségem", tartja a mondás... de tudjuk igazából kit is

nevezünknevezhetünk barátunknak?!

Lássuk a "medvét" :

Szerintem elég sokat elárul az emberrõl az hogy hogyan viszonyul a barátaihoz, mit jelent

számára a barátság...

Következzen az én verzióm:

Elég válogatos vagyok ha már haver nagyon régóta az illetõ az még akkor sem jelenti azt hogy

igazán a barátom lenne, a legjobb barátaimmal (hál ég van egy-kettõ) mindent meg tudok beszélni

velük legyen az örömhír vagy probléma. Sõt vannak olyan dolgok amit ezerszer inkább velük osztok

meg nem pedig az õseimmel...

Van egy barátom akit már 15 éve ismerek és egyszer mikor vele dumáltam (pár órán keresztül )

akkor sikerült megfogalmaznom hogy mikortól érzem azt valakin hogy igazán a barátom : ha percek

telhetnek el(3-4min) úgy, hogy nem szóltunk egymáshoz és nem kínos a csend nem akarunk minden

áron csak szórakoztatni a másikat nincs bennünk megfelelési kényszer...

Vagy egy másik példa : majd egy év eltelt hogy nem találkoztunk, de utána ugyan úgy és majdnem

ugyan onnan folytattuk ahol abbahagytuk csak egy kicsit több megosztandó sztory gyûlt össze

mindkettõnknek a szokottnál Fontosnak tartom a megbízhatóságot egy barátban de amit a

legfontosabbnak tartok egy ember megismerése szempontjából az a kommunikációs készség = tehát ha

nem lehet vkivel normálisan beszélgetni szinte bármirõl akkor mirõl beszélünk , sose fogom

megismerni. Ha meg sikerült megismerni és tényleg jól kijövünk(még ha néha egy-egy vita be is

csúszik ) akkor barát igazából a barát

Nem?!

Mit jelent számodra a barátság? Mikortól nevezel valakit a barátodnak?

Na és a párkapcsolat?

Az együtt töltött idõ és az érzelmekkel való telítettsége miatt másabb : szükséges egyfajta

közös hang megtalálása (ha nincs meg a közös hullám hossz akkor döcögõs...), kompromisszum és

alkamazkodó készség teszi könnyebbé az összecsiszolódást. Õszinteség (ha valamiben bizonytalan

az ember a legjobb ha tisztázza) utólag már rossz szájízzel válnak el a felek és nem mint

barátok sok jót nem szül(az amúgy kellemesen töltött idõ emlékét is megmérgezi)...

Ha valóban igaz az hogy a párod a "testi lelki jó barátod"ha nem a legjobb) akkor a szex sem egy

elhanyagolható tényezõ de szerintem arra is kb. ugyan az vonatkozik mit a lelki/szellemi részen

leírtam csak itt még a tetteknek is legalább akkora szerep jut (ha nem nagyobb... ).

/én/

Lassan jöttek a reakciók Elég eltérõ véleménnyel, akadnak köztük igazi gyöngyszemek is. A

megfogalmazástól eltekintve, elég érdekes megfigyelni a válaszadók mennyire nyitott

személyiségek ,könnyen képesek-e új ismeretségek kialakítására vagy eleve abszurdnak érzik a

kérdést vagy annak feltevését is.

A téma amit feszegetek nem új keletû blogokban,interneten már téma így jöjjön egy gyöngyszem:

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítõbb mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen,

még a szülõk és a gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önzõ;

máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem

önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig

kapni akar szüleitõl, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni.

Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szûkszavú, megértõ, türelmes és

áldozatkész barátság. S nincs ritkább.Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az

érzékek játéka. A barátság szolgálat, erõs és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és

szerep."/egy bloger/

Nem egyszer maga a megkérdezett is önelemzõvé válik nem is kell kutatni a személyiségét a

válaszban, szinte adja magát ha magát adja.Gyakran sokat segít ha megbeszéljük gondolatainkat

valakivel vagy jobb híján papírra vetjük azokat és akár magunk is beláthatjuk hibánkat ,

tanulunk belõle leírva sokáig megmarad (pl.: egy napló). Na de mire való akkor egy barát aki ha

kell megvéd minket a saját hülyeségünktõl , képes elfogulatlanul tiszta fejjel gondolkodni

(helyettünk) és alkalmas pillanatban eszünkbe juttatni,figyelmeztetni ha mégse tanulnák

hibánkból, esetleg kijózanítóan igaz logikus érvekkel eltántoríthat még el sem követett

ballépésünktõl(vagy legalább az orrunk alá dörgölheti : "Látod ééééén m e g m o n d t a m már az

elején"-t "fizetség képpen" ).

Valyon érdemes e egyáltalán azon elgondolkodni ki számít barátunknak? Hozza az élet magától.

Legfontosabb hogy megismerjük a másikat, aki jó emberismerõ talán nincs is szüksége rá ,hogy a

témán elmélázzon, ösztönösen szelektál (jól!), könnyedén tesz különbséget a tiszta, mély emberi

érzések és a felszínes ,konvencionalitás között amit a legnagyobb jóindulattal sem érdmes

barátságnak nevezni. Ez pontosan egy olyan téma ami, a remete életet élo embereken kívül,

mindenkit érint még akkor is ha nincs is barátja(vagy "jobb" esetben csak nem tud róla).

Barátság és párkapcsolat, ez két fogalom melyek mindenki életében jelen vennek , így vagy úgy

véleményt is tudunk formálni róla. Bár az alap elképzelés nagyjából mindenkinél ugyan az vannak

eltérések. Sok "külsõ" tényezo is befolyásolhatja kapcsolatainkat milyen körülmények között és

kikel hoz minket össze a sors. (Hiszen rengeteg olyan ember élhet világszerte akik

személyiségüket tekintve 100%-oasn beleillenének a barát/pár fogalmába de a velük való

találkozásra sosem kerül sor ) Érdemes nyitott szemmel járni a világban (újabb közhely... de

igaz!).

folyt. köv.

"Forrás anyag":

----------------

hát roviden annyit tudnák mondani a barátságról:

megbizható legyen,

oszinte,

vita hogy nincs ?!

...

(comment: hogy ne lenne! csak nem is említésreméltó, talán nem is vita)

----------------

Elég hasonló az enyém is, mert vannak ilyen barátaim. Mondjuk nem sok, 4 db pontosan. Velük

szinte mindent megosztok. Anyukám pluszba jön hozzá, õ is mondható a barátnõmnek

------------

Szia

A barátság egy támasz...mely az élet minden területén menedéket nyújt és megvéd....az önzetlen

odaadás...a megbízhatóság mindenek felett....egy olyan kapcsolat amiben kölcsönösen segíti

egymást két fél.... (szerintem)

senkire nem érte még el, hogy rábíznám az életemet....

---------------

figyelj, ha olvastad az adatlapom, tudnod kell, hogy orosz vagyok. márpedig délamerika után ez a

másik ország, ahol egészen más a temperamentum.

igy ha filozófiai kérdéseid támadnak a saját országodban, azt ne egy külhonival beszéld meg.

pláne egy lánnyal, aki csak a lány barátságokhoz ért, amik szintén különböznek.

de van egy orosz mondás: a régi barátokat elfelejtik, szomorúságnál meg elõveszik. és ha ezen

elgondolkozol egy hetet, rá is jössz, mit akar mondani

----------------

Igen, sok mindenben igazad van. Sajnos nagyon meg kell válogatni kit nevezünk barátunknak, vagy

csak egy egyszerû havernak stb.

Nekem vki akkor a barátom, ha mindent elmondhatok neki, amit szeretnék, nem mondja el senkinek,

segít megoldani a problémáimat és megért, mert ez szerintem nagyon fontos.

Nekem nagyon sokat jelentenek a barátaim, mert nélkülük nagyon nehéz lennem. Csak rájuk

számíthatok.

Amúgy sok mindent én sem osztok meg anyuval, pl. a pasi ügyeimet, mert sajnos szegénynek kissé

maradi felfogása van és nem érti minek nekem a pasi

Röviden ennyi

-------------------------

Nem leszek túl hosszú, meg filozófiai irányba sem vinném a kérdést, kicsit ilyen "iskolai

dolgozatnak" felel meg ez a téma...egy barátság, vagy egy emberi kapcsolat próbája nem az, mikor

a barátok nap mint nap találkoznak, hanem mikor távol vannak egymástól.Én egy másik országba

kerultem tanulni, a legjobb barátaimat otthon kellett hagynom. De mindig van rá mód, hogy még ha

nem is személyesen, de más eszközökkel, hogy beszélgessünk. Számomra az a barát, aki tanácsot

ad, aki nem csak igenlõen bólogat, hanem megmondja amit gondol...mert tudom hogy kívülrõl õ

jobban látja a dolgokat. És megvéd attól, hogy hülyeségeket csináljak. Bármit megtennék én is

értük, mert semmi sem éri meg a küzdelmet csupán a nevetés, és a barátok szeretet-ez egy kedvenc

mottóm...

------------------------

Kedeves!

Hidd el, egész meglepõdtem, mikor láttam, milyen hosszú és tartalmas levelet írtál...- hááát,

nagy ritkaságszámba megy manapság, alig tudsz kicsikarni egy-két sort az itteni emberekbõl(azok

is üresek, semmitmondóak)... - de komolyan!

Nos, nézzük csak... Leírom, hogy nekem mik a tapasztalataim a barátságok terén:

nekem volt egy barátnõm, majdnem egész lici alatt mellette ültem, szupi volt vele, nagyon

pászoltunk, pedig különbözõ jellemek voltunk- mondhatnám azt, hogy kiegészítettük egymást: õ

tüzes volt, belevaló, én meg higgadt, megfontoltabb; de egyszer úgy adódott, hogy megbarátkoztam

egy újonnan jött lánnyal is- azzal is igen jól egyeztem; de õ azzal nem..., és így az lett, hogy

-mondhatni- tiltott tõle, féltékeny lett rá...; én pedig mindkettõt szerettem, nem akartam azt,

hogy csak az egyiké ,,legyek", és az sem tetszett, hogy meg legyek kötve, mint egy kutya, ezért

lassan-lassan a második mellé ültem, és a tizenkettediket mellette töltöttem- nem volt klasszabb

személyisége, mint az elsõnek, sõt, de legalább szabadnak érezhettem magam mellette...; aztán

elváltak útjaink; Krisz(1.) próbálta felvenni még velem a kapcsolatot, de bennem megmaradt a

szálka, és sok idõre volt szükségem, hogy feldolgozzam; három év eltelte után elhoztam a

munkahelyemre(elõzmények nem fontosak), és jó volt vele újból, de már sehogy sem volt a régi a

kapcsolat...; a munkahelyemen találtam egy másik lányt, akivel nagyon összenõttünk, annyira,

hogy szinte családtaggá váltam náluk..., nagyon szerettem(jó értelemben, és órákat tudtunk

beszélgetni mindenfélérõl; mikor vele beszéltem, olyan volt, mintha a lényemnek egy

tartozékával, egy odaillõ résszel taliztam volna...; elköltztünk ide, Magyarba, és most nincs

senkim..., ezért is vagyok türelmesen- türelmetlenül egy igaz, értelmes, kitartó

beszélgetõpartner keresetében;

Nagyon tetszik, hogy analizálod a dolgokat, hogy következtetésekre jutsz el- akár a barátság

terén... is;

Akkor hogyan látsz egy párkapcsolatot, amely jól mûködik? Én úgy gondolom, mindenképpen

jellemzõek kell legyenek rá azok a kritériumok, amik egy igaz barátságra is;

--------------

a barátság az amikor viszonozza azt a másika mit tölem kap, bármikor számithatok rá és elfogad

olyanak amilyen vagyok, nem akar megváltoztatni, öszinte hozzám, véleményét kimondja.

--------------

Szia!

Szerintem sem nevet az ember akárkit a barátjának. A legjobb barátnõmet már 16 éve ismerem. Vele

tényleg mindent meg tudok beszélni. Persze vannak rajta kívül is bõven barátaimmal és a

szüleimmel sincsen rossz kapcsolatom, de ez valahogy más. Félszavakból megértjük egymást,

megszoktam érezni, ha éppen rosszkedvû, vagy õ érzi meg, ha én vagyok szomorú. Sajnos nem sok

embernek adatik meg, hogy megtalálja az igaz barátságot, de én szerencsésnek mondhatom magam. Ha

pl.együtt nyaralunk vhol, egész idõ alatt csak beszélünk, beszélünk és beszélünk. Szerintem ez

fontos, hogy mindig legyen témája a barátoknak. Mi is hiába ismerjük kitéve-betéve a másik

életét, sosem fogyunk ki a témákból. Igazából nem szoktam a barátságunkon filozofálgatni,

egyszerûen minden úgy jó, ahogy van. Rá mindig lehet számítani, akármi legyen. A barátságban nem

csak az a fontos, hogy vkivel jól eltudj hülyülni, arra ott vannak a haverok is, de a barátodra

mindig, minden helyzetben számíthatsz, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, mit szúrsz el, õ nem

a tetteid alapján ítél meg, hanem önmagad alapján.

------------

Szerintem van a dologban lehetőség, ha az ember odateszi magát és rendesen csinálja, meg persze ha olyan helyen lakik, ahol rajta kívül mások is foglalkoznak ilyesmivel.

13:12: TLDR (WTF?)

Lassan 5 éve együtt vagyok párommal, akivel neten ismerkedtünk meg.

Semmi rossz nincs benne, persze ott is vannak hülyék, de hol nem?

21/L

A lányok egy része csak az egoját építi. A legtöbben arra sem veszik a fáradságot, hogy válaszoljanak. A sok szende, intelligens lány többsége valójában bunkó liba.

De akad egy-két kedves is.

A pasik jelentős része csak dugni akar. Minimális energiával akarja megszerezni a nőt. Vannak egy-két beteg emberek is.

Érdemes próbálkozni, az álláskeresésnél sikeresebb a dolog, de kb. 10%-ból lesz randi és annak a feléből lehet valami. Legalább is ezt tapasztaltam.

Korod, nemed?

Én kérdeztem az életkorod.

Van abban igazság, amit írtál, de hidd el a való életben is több a problémás ember, mint a normális, csak itt sűrűbben kapod.

Ne várj pár nap alatt csodát!

Nekem pl. csak vasárnap van időm és energiám lazítani, ezért nézelődök a neten. Lehet, hogy a képed volt túl kihívó...

Regisztrálj újra és légy türelmesebb!

Kipróbáltad? Puding próbája az evés ...

Egyén függő kinek jön be kinek nem de egy biztos sok féle emberrel megismerkedhetsz.