Olvastam egy ilyet: "a nők már nem vevők az átlagos, szépen, lassan haladó (mint régen) emberekre..." (Befejezés lent.) Miért van/lehet ez? Mi fokozódott, hogy sokak szerint elszálltak az elvárások? Mik történtek az utóbbi időkben?

Egy éve vagyok együtt a párommal és nem várom el, hogy eltartson vagy kiszolgáljon. Felnőtt ember vagyok, akárcsak ő. Kölcsönösen támogatjuk egymást, de nem függünk a másiktól.

Ha tudod, hogy ki vagy és kire vágysz, akkor egész hamar ki tudod szűrni, hogy mennyire vagy kompatibilis a másikkal hosszútávon. Ami neked apró hiba, az másnak nem az és teljesen érthető, ha nem pocsékolja feleslegesen az idejét az adott ember. Én is volt, hogy az első randi után közöltem, hogy nem látok jövőt a dolognak, mire jött az ígérgetés, hogy így és úgy megváltozik értem, de ennek több okból se láttam értelmét, így elváltak útjaink. Nyilván nem kell tökéletesnek lenni (a párom se az), de érezhető, hogy mikor van és mikor nincs értelme energiát és időt fektetni a dologba.

Nem internetes okoskodóknak kell hinni (jó, most én is annak tűnhetek), hanem élni az életet és valódi emberek véleményét és tapasztalatait megismerni.

24/N

Jah de ugyanakkor azt is olvasni hogy a nők mennyi mindent eltűrnek, aztán meg csodálkoznak, ha szar az életük és kihasználja őket a párjuk.

Példa:

nő: az új párom nem szeret főzni, ami zavar

megmondóemberek: CSAK EZÉRT szakítani akarsz?? mindenki másban jó, max kiegészítitek egymást. ezek a mai nők tényleg minden hülyeségért otthagyják a párjukat, és ez igazságtalan. igazságtalan időket élünk, és minden rossz a nők miatt.

vs

nő: 15 éve minden egyes nap én főzök a páromnak, mert ő nem szeret főzni, és kihasználva érzem magam

megmondóemberek: ha 15 even keresztül tűrted, akkor meg is érdemled ezt a sorsot. te választottad, egy olyan nő akinek tartása van, az első percben otthagyta volna. főzz, csicska.

Szval nem lehet nyerni...

Szerintem azért lehet, mert vadidegenek ismerkednek. Emiatt nagyobb a bizalmatlanság, kisebb az esély hogy tényleg legyen bennük valami közös.

Régen sokkal inkább ismerkedtek barátokon, hobbin, iskolán, munkahelyen keresztül. Adott volt valami közös pont, nagyobb eséllyel volt hasonló a háttér, világlátás, "leinformálható" volt a másik mert voltak közös ismerősök.

Eleve ott hibás az egész, amikor elkezdi valamelyik, hogy ki fizeti a vacsorát, stb stb.

Egy pasi legyen annyira kultúrált, nagyvonalú, hogy a randin ő fizeti a vacsorát.

Egy nőben meg legyen annyi, hogy a legközelebbi fagyizás ál ragaszkodik, hogy ő hívta meg a pasit és ezt elő lehet adni kedvesen, mosolyogva, szeretettel.

Engem egész életemben zavart ez a három szelet párizsi szintű elszámolási hülyeség.

Apróság?

Volt akit azért offoltam mert rájöttem hogy alkoholista, volt akit azért mert ki akart használni anyagilag, volt akit az irigysége miatt.

Van egy férjem:

Sosem sajnál tőlem semmit, szeret, bíztat, nem birtokol, kiteljesedhetek mellette.

Tanulok, vásárolok, olyan ruhát hordok amilyet akarok, oda megyek ahova akarok.

Nem játsza a családfőt, nem bántalmazó.

Minden ember eldönti saját maga, hogy kivel akar időt tölteni és kivel nem. Régen nem volt ekkora szingliség, többnyire házicselédek voltak a nők, nagyobb kereset, saját célok nélkül, közben a pasi sz--rrá csalhatta őket a kiszolgáltatott helyzetükben.

Nőknek kisebb a szexuális étvágya (hormonális eltérések - átlag), ergo talán tegye oda magát a pasi ha rendszeres szexet, kielégítő kapcsolatot és boldog párt keres. Ha azt érezzük, hogy nem becsülnének meg minket, kár maradni, minek? Hogy valakinek megfeleljünk, amikor egyedül is jó élni és nem vagyunk a farkunk fogja?