Nők: 50 körüli (és feletti!) nőkkel sokkal könnyebb megismerkedni - mennyire hazugság ez az állítás melyet már több ismerősöm is mondott? Esetleg ellentétesen: mégis van ebben valami? 35-40 közötti férfiak könnyebben ismerkednének veletek (v. velük)?

Ez ebben a formában sztem hülyeség, mert úgy, ahogy a fiatal, az idősebb generáció sem homogén halmaz, és különféle személyiségű nők vannak benne. Van 25-30 közötti nők között is bőven olyan, aki kedves, aki nem telefongüggő, aki nem akarja magát eltartani stb... és 50-es nőből is mindent is elváró, felszínes, hisztis némber. Sőt én azt látom, hogy aki az 50-es korosztályból nem az igénytelenedő férje mellett keres egyéjszakás p...ibetömést (azok meg ugyanúgy a legszexibb, legizmosabb 25-40 év pasikat keresik, mert ugye egyéjszakásra a vonzalom és állóképesség a legfontosabb, nem az, hogy "jaj, mennyire kis aranyos ez a férfi meg mennyire cukorfalat"), hanem komoly párkapcsolatot keres, az hajlamosabb még válogatósabb lenni, már ha egy csepp értelem szorult belé... mert 1) sokkal jobban ismeri magát, hogy mi az, ami neki kell és mi az, amit nem tud elviselni, 2) azért a legtöbb esetben vannak gyerekei, tini vagy picit idősebb korban, és nagyon nem lesz mindegy, hogy kit hoz be a családba, kit mutat be nekik, 3) sokszor a tapasztalatuk miatt még extra fontos lesz nekik, hogy nagybetűs PARTNERt találjanak maguknak, ne egy sokadik gyereket, akit el kell látni

Pont ezért van sok 50+-os nőismerősöm, aki válogat, vagy már meglevő baráti körből ismerkedik, meg olyan is, aki a férje halála óta egyedül van és azt mondja, fölösleges neki egy pasi az életébe (és egyik sem morcos vénlány - élik a világukat... igényesek, csinosak, utazgatnak, színházba járnak, barátnőznek és sokkal jobban kicsattannak a boldogságtól, mint sok párkapcsolatban levő kortársuk)

Az 50-60 közötti nő ma már nem az a fejkendős "mamika" otthonkában amit a generációnk (36 éves vagyok) tapasztalt anno. Számolj, példaul egy nő aki most 52 éves (1972-ben született) 2004-ben csak 31 éves volt. Szóval a 2000-es években már hozzá tudott szocializálódni a globalizált világhoz, internethez stb...

30-as éveiben már igy nem volt lekorlátozódva arra hogy örült ha a szomszéd városba eljutott. Olyan bulik voltak a 2000-es években hogy ma csak babazsúr az összes disco meg fesztivál. A férfiak körében már elterjedt volt az edzés, hordták az izompólót akkor is ha nem volt izom, flexeltek a használt Bmw, Audi, Merci hármassal. A plázacica szó és mint jelenség véletlenül nem ekkor terjedt el. Ránk szakadt a világ beléptünk az EU-ba, több külföldi cég és turista áramlott be, megjelent a buli turizmus is mondanom sem kell ez mit is hozott magával... mindenkinek szép lassan lett net-je otthon is (azt hiszem nekünk 2005-ben kötötték be).

50 még ugyan nem vagyok, de 45 elmúltam, így válaszolok.

Szerintem aki igényes volt korábban is, annak 40 felett sem fog az a bizonyos léc a földbe állni.

Elváltam, évekkel ezelőtt, ezzel együtt természetesen igyekszem megjelenésben és minden másban is tartani a számomra megfelelő, igényes színvonalat. Eddig sem volt, most sem mindegy, kivel kezdek ismerkedni.

Ez szerintem nem korfüggő. Ahhoz meg borzalmasan magányosnak, kiszolgáltatottnak vagy szerencsétlennek (pl. anyagi vagy lakhatási problémák, mentális betegség stb.) kell lenni, hogy valaki leálljon kétségbeesésében szinte bárkivel.

Nem mondom, hogy nincs ilyen a korosztályomban, de szerintem nem tömeges és nem is nagyobb arányú, mint a fiatalabbak vagy idősebbek között.

Nem ezen múlik.

Igenis vannak elvárásaim a leendő társam felé és természetesen magam felé is. Van egy normális életem, egzisztenciám, egy valamilyen színvonalam, elképzelésem az életem további részéről- ehhez illő, értékrendjében pl hasonló társat keresek, nem volt ez másképp 25 évesen sem.

Természetesen a korban hozzám illőekkel gondolom célszerűnek ismerkedni. Hiába lehetek pl csinos, ápolt, igényes, így 45 felett egy 30 éves férfi közeledését egyáltalán nem tudnám komolyan venni. Nem adnoc szexpartnerre van szükségem, így azért pl egy 15 év korkülönbség az én javamra már nekem erős (felfelé ugyanígy, tehát egy 60 éves férfit sem éreznék feltétlenül hozzám valónak).

Bocsánat, de valahogy ekkora életkori szakadéknál nálam megszólalna valami vészcsengő, hogy mi motiválja mégis a másikat…

Sajnos még a képernyőre tapad dolog sem feltétlenül igaz, sok korombeli tolja a fb-t, tiktokot (én ilyeneket időrabló butaságnak gondolok)- szoktak rám kikerekedett szemekkel nézni, hogy papírkönyvet szoktam olvasni gyakran és még mondjuk havonta-kéthavonta könyvtárba is járok, ott is találni kincseket.

(Mielőtt nekem esik itt valaki: a reptéren várok, zaj van, mellettem egy neveletlen kiccsalád csemetéje fesztiválozik és veri az asztalt, valahogy nem alkalmas a jelenleginél nagyobb szellemi teljesítmény előhívására a környezet :)