Miért ítélik el sokan, ha valakinek egy kapcsolatban fontos a pénz, pozíció, esetleg úgy is házasodik?

Környezetemben alapvetően pozitív példák vannak.

Az egyikőjük így végezte el summa cum laudeval az orvosit, majd Amerikába ment ösztöndíjjal, a férje ingázott, amíg kint volt. Hazajött, megcsinálta a szakvizsgáját, a pasi létrehozott neki egy magánklinikát és hiába a 20 év korkülönbség, boldogok.

Egy másik a jogi egyetemen jött össze az egyik mentorával, nála is kezdett dolgozni, miután végzett. Ma már vezető partner az irodában, a férje betette az egyetemhez is.

Szintén egy másik lány MSc alatt megismerkedett külföldön egy férfivel, a pasi lakást bérelt neki, minden egyes hazaútját kifizette, mert hogy ne utazzon fapados járatokkal, ment hónapokig a se vele-se nélküle dolog, végül olyan értékű gyűrűt adott neki, mint a szüleinek az itthoni háza... Összeházasodtak, kint is élnek.

Ezek tényleg a "sikertörténetek", de nagyon sok lányt ismerek, akiknek pl. Pesten bérel így a barátjuk lakást, vagy van több lakása és beköltöznek az egyikbe. Egyik egyetemi barátnőmtől kérdeztem, hogy jutott be egy nagyon jó helyre, mint gyakornok. Erre mondta, hogy a barátja nagyon jóban van a cég igazgatójával, ő szólt neki, nem az egyetemen keresztül jelentkezett, mert nagy a túljelentkezés. Én még elsőéves vagyok, szóval nem érint ez, de azt látom, rengetegen így boldogulnak és sokkal könnyebb nekik. A szakmai előrejutás is, az anyagi boldogulás is.

De közben, ha itt is olvasgatok, már azért egy utolsó k-nak mondanak nőket, mert az első randin a kávéját nem maga fizetné ki. Vagy, ha otthon nem szigorúan 50-50-ben mennek a kiadások, mert a barátja mondjuk kétszer annyit keres, mint ő.