Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is már játszmázás az egész?
Egy nagyon régi ismeretség lett újra felelevenítve pár héttel ezelőtt. Azelőtt sosem találkoztunk, most megtörtént a találkozó is. Ezalatt az egész napos időtöltésünk alatt nagyon sokat beszélgettünk, sok csók elcsattant és folyamatos pozitív visszajelzések voltak egymás irányába. Úgy búcsúztunk el, h hamarosan újra találkozunk, csak a munkánk miatt nehezebben összehozható, valamint a több mint 2 órás út miatt. Viszont folyamatosan informálódtam, h neki mennyire megterhelő ennyit utazni, de állandóan azt a választ kaptam, h őt ez egyáltalán nem érdekli.
Körülbelül 1 hete viszont valami történt. Egyszerűen érzem a beszélgetéseinkben, hogy valami megváltozott a részéről. Próbáltam lekommunikálni vele, h esetleg van-e valami amit mondjuk nem akar elmondani, mert fél, h megbánt, de folyamatosan az a válasz érkezik, hogy minden rendben, nincs semmi baj sem stb. Igyekszem hinni neki, de a jelek annyira nem ezt mutatják. Meg volt beszélve, h a következő héten találkozunk, de még egyeztetünk napot, függ a munkabeosztástól. Nem igazán akarta felhozni a találkozást, ezért bátorkodtam én megkérdezni tőle, h ha még mindig szeretne, akkor az mikor lenne esedékes, mert az én munkámat is úgy alakítom. Feldobott egy napot, de azt sem biztosra, arra is 2x rá kellett kérdeznem, h mikor dönti el 100%-ra. Ma sem kaptam választ, ismét meg kellett kérdeznem, mert már a munkámmal ment a szórakozás. Hirtelen, h választ kellett adnia (érdekes módon, de legyen, elhisszük) az autójában valami tönkrement és nem mer vele ekkora távot megtenni, ezen a héten nem tudja megígérni a találkozót, de gondolkodik azon opción, h eljönne vonattal. Természetesen megértő voltam, viszont ez a “gondolkodok” sem egy válasz. Kértem, h holnap délelőttig biztosra döntse el…
Egyszerűen nem értem, mintha egy két külön személyiség lenne. Biztosan már kiábrándult ebből az egészből, csak akkor nem értem, h minek és miért erőlteti. Vagy ha rákérdeztem, akkor is miért nem mondta el. Ez a “gondolkodok” dolog elkeserített, mert ha valaki annyira akar találkozni, akkor mindent megtesz azért, h a találkozás összejöjjön… Sajnos én nem tudom megoldani, h eljussak hozzá (erre nem akarok kitérni), de ez már az elején tisztázva lett, amire a válasz szintén az volt, h ezt el sem várná.
Mit gondoltok? Játszmázás? Mit csináljak? Olyannyira el vagyok keseredve, h arra nincsenek szavak. H hová tűnt hirtelen az az egész ami kialakult és miért nem egyenes velem…
Bocsi, ha hosszú lett, de talán így áttekinthetőbb a sztori. Köszi ha segítesz és nem bántasz, valamint az esetleges helyesírási hibákon is átsiklasz! :-)
Köszönöm a válaszokat. Igazából ez a húzd meg - ereszd meg játék megy. Van, hogy teljesen visszaáll a normálba a helyzet, majd újra billen.
Szerintem én magam mondom le azt a keddi napot. Úgy érzem teljesen hülyét csinálok magamból, h rá várakozok.
Igen, én is érzem magamon, h túlságosan ragaszkodom hozzá.
De szerintem nem taktikázok, h most várjak holnapig… Elmondom neki most, h mi a meglátásom és én ezt nem akarom erőltetni.
#17: "Elmondom neki most, h mi a meglátásom"
Ne, egyáltalán ne mondd el! Ha kérdezi, AKKOR SE!
Csak koptasd le, mégpedig viharsebesen és ellentmondást nem tűrően, minden egyéb kommunikációtól hermetikusan elzárkózva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!