Számít hogy mennyi pénze van a kiszemeltnek?

9, velem keressen egyformán.

De ezért volt az első kérdésem a kérdező fele, hogy mennyit keres vagy mennyi pénze van, mert ez még mindig nem derül ki.

A férfi ha leírja, hogy igen, számít, egyből jönnek a nők és előrántják a feminin kártyát.

Viszont a nőnek alap, hogy 100-200 ezerrel, durvább és rosszabb esetben 3-400 ezerrel többet keressen a férfi.

Amit megértek, hisz egy nő pl egy kapcsolaton belül nagyon kiszolgáltatottá tud válni, pl amikor gyereket vállalnak, akkor ugye a férfi feladata, hogy megteremtse az anyagi, plusz érzelmi háttért.

Mégis visszásnak érzem ezt, de valahol meg igazságosnak is, hisz egy nőnek gondolnia kell arra, hogy megfelelő anyagi háttérrel rendelkezzen a pasi, hogy nyugodt körülmények közt tudja nevelni a gyerekét.

De valahogy még nem tudom összerakni azt, hogy a nők, lassan évszázadok óta harcolnak az egyenjogúságért, ugyanannyi pénzt keresnek már mint a férfiak, sőt, sok nő jobb keresettel rendelkezik mint egy férfi, szerintem elérték azt amit akartak, de a nők felrúgták a dolgokat, repülőt, vonatot, űrhajót akartak vezetni, hát mostmár vezetnek ilyen járműveket is, cégeket, országokat, nemzeteket is vezetnek már, miniszterelnökök, sőt, katonai vezetők is lettek....de mégis valahogy nekem furcsa, hogy egyenjogúság van, de mégis a férfi legyen anyagilag jobb keresetű, vagy, ha nem jobb keresetű, de keressen ugyanannyit mint a nő, furcsa, egyenjogúság van, de ha a férfi kevesebbet keres mint a nő, na az már kizáró ok.

Nem érzem ebben az egészben az egyensúlyt, a normált, a morált, a logikát, a lojalitást.

A kérdésre válaszolva engem nem érdekel a pénz, és mivel férfi vagyok, nem is érdekelhet, mert többet kell keressek a nőnél, mivel nincs jól fizető állásom, így max egy gyári munkás nőnél tudok többet keresni, tehát az én esetemben nem a nő dönti el, hanem én, mert én a szintemen alul keresek, ezért sosem jött fel problémaként az anyagiasság, és ezért nincs is probléma, mert valamennyivel többet keresek mint a gyári munkás barátnőm, ezért benne nincsenek kételyek, mert többet keresek nála.

De fordított helyzetben, ha a nő keres többet a pasinál, ott már a nő nem elégszik meg ezzel, mint fentebb is írták a nők, ez kizáró ok.

És nem tudom összerakni logikusan a dolgokat, egyenjogúság oké, de ettől függetlenül a férfi keressen többet, na itt már nem értem. Az egyenjogúság nem arról szól, hogy fogadjuk el a másikat, és, hogy ne ítélkük meg azt, hogy valaki mennyit keres, milyen munkával? A nők nem azért harcoltak, hogy a varrodai, meg óvodai munkákból kitörjenek....hogy érjenek annyit mint a férfi? És a férfi akkor miért nem ér annyit mint a nő? A férfi elé miért van támasztva az, hogy keressen ugyanannyit, vagy többet mint a nő? Na mindegy. F

12

Ez mind szép és jó, de otthon marad a párom a gyerekkel, hogy akkor ne én essek ki a munkából? Amíg a gyerek kicsi, marad ő otthon betegség esetén? Vállalhatok én túlórákat? Elmehetek én üzleti utakra? Addig ő otthon lesz a gyerekkel, és gondozza olyan minőségben, ahogyan én tenném?

Ha igen, akkor rendben, de ha nem, akkor bizony tegye oda magát és keressen jól. (Nem kell többet, mint én, de azt a szintet érje már el.)

12, azért nem érted, mert az egyenjogúságot, ami arról szól, hogy társadalmilag egyenlő a két nem, összekevered a személyes preferenciákkal.

Olyan, mintha azt nem értenéd, hogy ha egy nő támogatja a melegházasságot, akkor miért nem egy másik nő a párja.

Nem az számít hogy mennyivel jön a kapcsolatba, hanem hogy mennyire hajlandó fejlődni, előre haladni együtt és folyamatosan tenni azért, hogy a közös életünk a tőlünk telhető legjobb legyen anyagilag is. Így gondoltam mindig is, már házas vagyok.

35/N

"ugyanannyi pénzt keresnek már mint a férfiak, sőt, sok nő jobb keresettel rendelkezik mint egy férfi"

Ez nem igaz. Egy nő alapból hátrányban indul a munkaerőpiacon, mert biztos szülni fog (na kit fognak jobban megbecsülni, előléptetni, felvenni, a 27 éves feleséget, aki valószínűleg akar két gyereket, vagy egy ugyanilyen férjet, aki szintén akarhat, de nem marad otthon), utána hátrányban van, mert van gyereke, mert a gyerek beteg lesz, táppénzre kell menni vele, nem fix munkaerő emiatt egy nő, stb.

Lehet, hogy a multinál pályakezdőként ugyanannyit kap egy 22 éves férfi meg nő, de 35 évesen tutira nem ugyanott tartanak karrierben, fizetésileg, ha közben a nő szült két gyereket, kiesett 4-5 évre és most is eljár táppénzre, meg ilyenek.

A többit leírták előttem, az egyenjogúság azt jelenti, hogy a nők is csinálhatják, amit a férfiak, tanulhatnak, dolgozhatnak, szavazhatnak, így tovàbb, de ettől még a nő nő marad, a férfi férfi sajátos biológiai jellemzőkkel, mint pl. a szülés.

Addig nem számit , amíg nincs hatása a mi kapcsolatunkra.

Egyik exem a kevés tanári fizetésére hivatkozva nem akart összeköltözni velem, mert szerinte nem jöttünk volna ki anyagilag.

Ő egy 50 éves férfi volt, neki számítottak az anyagiak .

46 éves nő vagyok és valamennyire számít, természetesen, mindig is számított, ahogyan pl az egészségi állapot, a külső megjelenés, a képzettség, a családi kapcsolatok és ezer más dolog is, ami hozzátehet vagy épp hátráltathat egy kapcsolatot.

Azért a saját életemben azt fogalmaztam meg, hogy a leendő partneremnek legyen az enyémhez hasonló pénzügyi kultúrája.

(Most eszembe jut egy kérész életű kapcsolatom a múltból: akkor is jobban kerestem, de a férfi nálamnál 2x jobban… és kölcsönöket hitelekre halmozott, alig látszott ki a kunyerálások, adóságok, hitelkártyák, rokonoktól/barátoktól való kéregetések halmából… kiábrándító volt pl, amikor meghívott egy kastélyszállóba wellness hétvégére- még mielőtt bárki nekem esik: előtte én is kedveskedtem neki, egy kapcsolatban azért két jobban kereső embernek talán nem okoz feltétlenül gondot…- szóval meghívott, majd a végén a recepción közölte, hogy “jáááájj fizesd már ki, most nem tudom”… nyilván megtettem, mert más opció nem nagyon volt, de majd lesült a képemről a bőr a személyzet előtt és utána sem gondolta azonnal rendezni vagy kárpótolni egy másik, hasonló alkalommal, mert akkor még talán szemet hunytam volna felette… de amikor a 2 hónapos “kapcsolatunkban” halál nyugodtan milliókat kért kölcsön, ott inkább búcsúztam).

Huszonéves korom elején, egyetemistaként más volt azért- de ma van egy normális egzisztenciám, van egy szép otthonom, normális munkám, van egy életvitelem- szerencsés esetben a kiszemeltem hasonló társadalmi-anyagi szinten van (nem érdemes ebben sem fillérezgetni, számolgatni, de azért ha az motiválja a férfit, hogy pontosan hol lakom, milyen értékű az ingatlanom és bezzeg a sz..mét ex miatt neki mennyit kell albira kiköhögnie, de milyen jó lesz hozzám becuccolni :) na hát azért ezt se, tényleg…

Hozzám hasonlón legyen rendezett élete anyagiak tekintetében is: lakhatás, munka, biztosabb egzisztencia, rendes állás, nem ördögtől való ebben az életkorban megtakarítás, biztos tervek a megélhetésre, gyarapodásra, jövőre nézve is. Ha magát a neki megfelelő szinten el tudja tartani, hozzám hasonló értékrenddel bír az anyagiak terén is, akkor olyan nagy gond nem lehet.