A nők hány éves kortól szoktak elkezdeni reális elvárásokkal párt keresni?

pontosabban: 70-90% ha jól emlékszem.

Ja, meg van különbség aközött is, hogy valaki akar valamit, vagy szeretne. Aki akar, az tesz a céljaiért, aki meg csak szeretne, az álmodozik.

"mikor már nem a szőke herceget keresik hanem egy teljesen átlagos, velük egy szinten lévő férfit"

Neked is lenne nőd, ha a szinteden keresgélnél.

"hanem egy teljesen átlagos, velük egy szinten lévő férfit"

Mindig is azt kerestem. Mikor túlnőttem a páromon, szakítottam így most szingli vagyok. Ha leírom az oldalon, hogy mik az elvárásaim (mint írtam semmivel nem több, mint ami nekem is meg van), akkor jön a válasz, hogy el vagyok szállva, meg kizárom a férfiak 80 százalékát. Tehát, ha valaki az alatt a szint alatt van, amin az adott nő él, akkor bizony azt is zokon veszi, ha a nő csak annyit vár el, ami neki is meg van.

Aki keseregni, vagy utálkozni akar, az mindig talál okot rá.

Nekem nem volt önbizalmam, mert anyámék fojton lehordtak mindennek.

30 éves koromban jöttem rá hogy nem kell beérnem sz@r férfiakkal és meghúztam a határokat.

Normális randi, tisztelet, cukrászda, finom vacsora, megbízható férfi .

Előtte csak olyanokkal találkoztam akik kihasználtak, pénzt kéregettek és én azt hittem hogy mindig adnom kell, meg be kell érnem a sz@rral is mert csak azt kaphatom.

Lett önbizalmam, azóta férjem van aki a tenyerén hordoz, nyaralni járunk és soha nem volt velem sóher.

Most 42 vagyok, és soha nem adnám lejjebb az igényeimet. 70 évesen sem ☺️

Önbizalom kérdése az egész ☺️

Kérdező, te mikor adod lejjebb az igényeidet?

Csak a saját szintedre…..

Tőlem olyan sokat elvett már az élet, hogy most biztos hogy kárpótlásként küldte a férjemet.

És bizony ha ő nem lenne, akkor egyedül akarnék maradni.

Én már nem kinlódnék lehúzós, zsugori, hisztis pasival többet.

Vagy hogy nem mennénk nyaralni, vagy nem tudnék megvenni egy táskát, cipőt, parfümöt.

Rosszul megválasztott emberrel egyszerűen nem éri meg.

Egyedül én csak bulizgatnék, táncolni járnék,és természetesen randizgatnék.

De ha valaki nem a szintem, legfeljebb egy találka lenne, ha pl séta a program, az nem program……

Mozi, kiállítás, színház, ezeket szeretem 😊

Meg ugye azért vannak elvárásaim, mert én is teszek bele a kapcsolatba.

Én gondoskodok egy férfiról, az a minimum hogy el tudunk menni ide oda ,és lehetőleg nem gyalog.

Nekem van autóm, legyen neki is.

Vagy egy jól fizető szakmám, legyen neki is .

Ha én nőként majdnem 600-at megkeresek, akkor az a minimum hogy ő se minimálbéres rinyáló ember legyen.

Mert akkor nem illünk össze.

Nekem most, 27 évesen lettek végre reális elvárásaim. Eddig elég volt a nagy szerelem, a rózsaszín köd, az édes kis suttogás (hazugság, hamis jövő ígérgetése). Azonnal kötődtem, azonnal dalolva sütöttem egyetlen lovagomnak, folyton-folyvást megleptem, a legjobb születésnapokat szerveztem, odafigyeltem, gondoskodtam, hűségesen vártam haza. Az ágyban is elhalmoztam, tervezgettem a közös életünket.

….

Na soha többé nem leszek ekkora balfék. Tudom, mit érek; tudom, mit akarok. Sose voltak még ilyen reális elvárásaim, és sose volt még ilyen magasan a mérce.

Hála ég azt tapasztalom, hogy minél érettebb egy nő, annál kevésbé éri be az “átlagossal”. Szerencsére.