Ellenségből szerelem a való életben is megtörténhet? Ő is így érezhet?

Van egy lány a munkahelyemen, telefonos üzletben dolgozunk. Amíg nem ismertük egymást eléggé nyíltan közeledett felém, de én félig kapcsolatban voltam így elutasító voltam. Azóta szingli vagyok. Idővel kialakult a baráti kapcsolat, de az elutasítás miatt ő átváltott egy teljesen más személyiségbe. Ok nélkül sérteget, sokszor hisztis, lekezelő. Ugyanakkor keres engem, és ha jó a hangulat még munka utáni programokra is elmegyünk, mert egy panelban lakunk. haza szoktam vinni, sokszor megyünk együtt vásárolni, és mostanában este le szoktuk vinni a kutyákat sétálni. Főleg hétvégén szokott úgy lenni, hogy 6tól éjfélig beszélgetünk parkban a kutyákkal, mindenféle mélységekről.

Egymás felé a stílus még mindig nagyon fura, rengeteget oktatjuk a másikat, vitatkozunk egymással, olyanok vagyunk mint két rossz testvér. Ezek nem mindig vicces hangulatúak, sokszor felkapjuk a vizet és otthagyjuk a másikat... kb 2 mondatonként beszól nekem, eléggé tűzről pattant a stílusa. De mégis azt látom, hogy szeret a társaságomban lenni, néha néha hozzám is ér. Az ilyen kutyasétáltatásokról nem is akar hazamenni sokszor. Közeledni már nem szokott mint az elején, sőt mesélni szokta nekem kikkel ismerkedik.

Az a negatív tónus ami benne van a viszonyunkban, pont az adja meg azt a pluszt, ami miatt érdekesnek találom őt. És egyre jobban.

És ő szokott hívni a kutyasétáltatásra is ráadásul. Ilyenkor nagyon sokat beszélgetünk, majd másnap ha ráírok kb úgy néz rám mint egy véres rongyra. Soha nem tudom, hogy most utál vagy nem...

Szerintetek ilyenből idővel alakulhat szerelmi viszony? Ő is érezhet valamit? Vagy ilyen csak a filmekben van.

Én főleg a szexuális kémiát szoktam nagyon érezni még köztünk. De annyit cikizzük egymást hogy mennyire ronda a másik és mennyi hibája van, hogy lehet csak én nézem be ezt az egészet.

24 évesek vagyunk