Amikor ismerkedsz valakivel akkor mindig a legjobbat próbálod magadból kihozni, úgymond "eladod magad" vagy nem egy idilli képet festesz magadról és a kellemetlennek címkézett dolgokról is próbálsz beszélgetni?

11-es veled értek igazat.

Ha rögtön azzal kezdem, hogy mennyire rossz volt az életem,hogy elhagytak, becsaptak, nem szerettek, megvertek stb, azzal azt fejezem ki, hogy még nem dolgoztam fel, hogy még megértésre szorulok stb.

Ami megtörtént az megtörtént, változtatni és szépíteni a múltat nem lehet. A társ nem arra való, hogy vigasztaljon a múlt miatt, mert nem is volt ott, nem ismeri az adott személyeket. Amikor úgy hozza a sors, hogy előkerülnek régi rossz emlékek valami kapcsán meg lehet beszélni, de aztán tovább kell lépni. Az aki lelkileg nagyon megsérült és a múltban él, azt senki nem akarja társnak mert nem pszichológus hogy segítsen feldolgozni a múltat. A jelenben kell élni.