Nincs semmi önbizalmam, mit tegyek? :S

"Nem tudom miért, de nagyon félénk vagyok, egyszerűen nem merek odamenni a lányokhoz."

Na most a félénkségben az a vicc, hogy nincs az ember homlokára írva. Senki se látja rajtad, hogy nincs önbizalmad. Pont úgy nézel ki, mint egy teljesen magabiztos ember. Úgyhogy akár nyugodtan oda is mehetsz a lányokhoz, megszólíthatod őket, senki sem fog kiröhögni, ugyanolyan normális ember vagy, mint bárki más. Hiába nem érzed magad annak: mint mondtam, nincs a homlokodra írva nagy betűkkel, hogy "lúzer". Azt hiszed, de nincs így. A félénkség egy hibás gondolat.

"Ha mégis, akkor az tántorít vissza hogy fogalmam sincs mit is kellene mondanom."

Hát ez nem egy őrült nagy probléma. Találj ki valami alkalomhoz illőt, hogy ha nem akar beszélni veled, akkor fájdalommentesen lerázhasson. Ráköszönsz, és valamit kérdezel tőle. Bármit, persze ne túl nagy hülyeséget. Ezért jó, ha nem az utcán próbálsz leszólítani valakit, hanem valami értelmesebb helyen. Művelődési központban, könyvtárban, koncerten, sportlétesítményben vannak körbe tárgyak és események, amikhez kapcsolódóan életszerű párbeszédet lehet indítani.

Úgyis érteni fogja a helyzetet. Ha nincs kedve ismerkedni, leráz. Ez sem baj, mert így is túl vagy egy olyan lépésen, amit sok fiú nem mer megtenni, tehát felfoghatod tréningnek is. Ha van kedve ismerkedni, akkor a beszélgetésetek úgyis beindul, és majd egyik dologról eszetekbe jut a másik, és biztosan lesz beszédtéma, jól fogod magad közben érezni, és egyébként a félelmed gyorsan meg fog szűnni.

"A lányok nem igazán kapálóznak utánam"

A lányok kevés fiú után kapálóznak, egyrészt mert beléjük van nevelve az az elmebeteg ökörség, hogy tilos kezdeményezni, másrészt azért, mert nem minden fiú elég vonzó ehhez, harmadrészt pedig lehet, hogy már egy csomószor elszalasztottad lányok közeledését azzal, hogy nem vetted az adást.

"lassan felemészt a magány. :("

18 éves korban? Ne viccelődjünk. Pont most kell elkezdeni a lányokkal foglalkozni. Korábban nem is lett volna sok értelme, őszintén szólva.

Szerintem pedig lehet utcán is ismerkedni. Nem egy nagy durranás. Utcán sokkal több a lány, és ott az a jó, hogy , ha nem jön át a dumád az egyiknél, nem kell sírva hazarohanni, hanem leszólítasz a következő sarkon, utcában egy másikat.

A félsz benne van mindegyikünkben. Bennem is, de le lehet küzdeni. Max elvörösödünk és akkor mi van?

Például naponta beszélünk olyanokkal akikkel nem szeretnénk, de mégis kell: orvos, eladó, ügyintéző és nem történik velünk semmi. A leszólítás vagy ismerkedés is ilyen. Párbeszéd, játéknak is fel lehet fogni.

Első lépés. Meglátsz egy szép lányt. Veszel egy nagy levegőt, benntartod, elszámolsz 5-ig és ráköszönsz,de ne üvölts. És megkérdezed tőle, hogy van-e a közelben mondjuk

videotéka, aztán ha válaszol, akkor következő kérdés , hogy tudna -e ajánlani valami jó filmet.Aztán mondja el röviden, hogy miről szól. Egyébként bármit kérdezhetsz, ez rád van bízva. Szóval hajrá

"Szerintem pedig lehet utcán is ismerkedni. Nem egy nagy durranás."

Nem nagy durranás, az biztos, de van néhány hátránya.

1) Az utcai leszólítás a legtöbbször nem alkalmas időpontban történik a nő számára, tehát az elutasítási arány magas.

2) Utcán három kategória szokta leszólítani a nőket: (1) alkoholisták és más lelki sérültek, (2) primitív, bunkó emberek, (3) egyéb. Sajnos kevés az (3) egyéb, ezért a legtöbb nő előítéletes az utcai leszólítókkal szemben.

3) Akit sikerül az utcán leszólítani, általában az sem a legminőségibb anyagból kerül ki. Vö. 2. pont.

Mi az , hogy nem alkalmas időpont? Ostobaság!

Kit érdekel, hogy alkalmas -e. Leszólítom és kész.

Régen is volt leszólítás. Nem csak manapság.

Ha meg nemet mond akkor mi van? Lezuhan az ég?

Semmi sem történik, menni kell tovább.

Ilyen kategóriák nincsenek. Azért, mert valaki piás lehet attól még normális ember..

Azzal egyetértek, hogy vannak faragatlanok, előfordul. Lányból is vannak.

Akkor én az egyében szerepelek, remélem az egy jó kategóriának számít.

t.