30 felettiek, nektek hogy megy a társkeresés?

31 éves nő vagyok. Az igazság az, hogy aktívan nem keresek párt, de azért ismerkedek néha férfiakkal. De nehéz, olyan értelemben, hogy nem találkozok olyan férfiakkal akikről azt érzem hogy igazi társam tudna lenni.

Az hogy a nők válogatnak(meg a férfiak is) tök normális, a párunk hatással van mindenre, mentális egészség stb. Nyilván szűrni fogom őket és nem adok mindenkinek esélyt.

Rosszul. Most éppen 2 éve amiatt szenvedek, hogy valakire nemet mondtam, akire nem kellett volna, tehát ilyen értelemben én is válogatós vagyok - csak hát másokkal ellentétben megbántam és visszacsinálnám, de nem lehet. Én legalább elismerem, hogy rossz döntést hoztam. Ez már 30 felett volt.

viszont azóta azt is észrevettem, hogy rengeteg nő jól elvan egyedül, nem keres párt és nem is akar semmit. Nos, ha hihetünk az 50-50 aránynak, akkor bizony minden nő, aki nem kerül kapcsolatba, "magával ránt" egy férfit is, aki épp őt keresné.

Maholnap leszek 30, rendszeresen bejárok a városba ismerkedni, összejött már belőle randi. De kapcsolat még nem.

Volt 1-2 egyéjszakás is, de nem arra vágyom, az csak úgy jött..

Hol maradnak a trollok?

Várj, kezdem!

Aljas incel, szexista troll, patrarchátus, nőgyűlölő féreg, kettős mérce, Soros, Brüsszel, ja az nem...

Szerintem férfiként a 30 még nem olyan vízválasztó (a nőknél sem, de az ő nevükben nem tudok beszélni).

Amikor majdnem 31 évesen vége lett egy hosszú kapcsolatomnak, miután kihevertem, egész könnyen ment online, azaz a Tinder (az offlineról nem tudok beszélni, mert akkor indult a COVID). Itt a "könnyű" alatt azt értem, hogy kb. a nők 20%-át húztam jobbra, de azért volt heti 2-3 match (nem Budapest), és átlagosan heti 1 randi. Aztán kb. 10 sikertelen randi után az egyik nővel tartós lett, 3 évig tartott. De sajnos úgy hozta az élet, hogy távkapcsolat lett, utána pedig inkább szakítottunk.

Így 35 évesen újra a piacra kerültem. Teljesen más világ. Jönnek itt egyesek a baráti körrel, de már a tágabb ismerősi körben is nemhogy nincsenek szingli nők, hanem olyan ember sincs, aki ismerne egyet... Pontosabban egy volt, aki ismerős ismerőse, ő akkor volt 27, néhány közös társasági program után elhívtam, de nemet mondott és ennyi...

Online? Alapból harmadannyi nő van fent, mint anno COVID alatt, de 30 felett szinte senki. Oké, 25-35 között keresek (hátha valakinek bejönnek a "papák"), de havi kb. 2 match van, de azok többsége is vagy vissza se ír, vagy 1 nap múlva eltűnik. Kb. 3 havonta van egy randim, de az is olyanokkal, hogy inkább én lépek vissza.

De röviden megfogalmazva: nem az a fő baj, hogy visszautasítanak, hanem az, hogy egyszerűen nincs senki, akinél egyáltalán próbálkozni lehet.

36F

32, szűk 5 hónap múlva 33 éves nő vagyok. Sosem ment jól, de mostanra teljesen kilátástalan.

Élőben nincs lehetőségem ismerkedni, csak foglalt férfiakkal találkozom, de amilyen peches vagyok, még abból is pont a ritkának számító hűséges fajtából, aki semmire, tehát még egy kósza alkalomra sem kapható.

A netes társkereséstől sokáig ódzkodtam, 31 évesen regisztráltam, bő 1,5 év után a napokban töröltem magam. Arra volt csak jó, hogy "történt valami"; voltak személyes találkozások, nem úgy, mint előtte, hogy sehol senki semmi... De a legtöbb, amit sikerült összehoznom, hogy minden stimmelt, épp "csak" a vonzalom hiányzott egyikünk vagy mindkettőnk részéről. Én nem vagyok egy végtelen tűrőképességű ember, így egy idő után kiégtem, nem voltam képes belekezdeni még az írogatásba sem újabb emberrel, mert minek, hogy aztán végül legjobb esetben is ez legyen?

Úgyhogy itt a vége most már biztosan egy életre.

#9

Én két gyermek apjaként, az anyjuk lelépett a szeretõjével, is találtam magamnak társat. 42 éves voltam akkor, ez pár éve volt. Azóta feleségül is vettem.