Kedélybeteg férfiként ne is álmodjak egy normális kapcsolatról?

Elcseszett kapcsolatom már volt bőven, és hát többnyire én csesztem el. Néha vannak jobb periódusaim, akkor sok nőnek bejövök, ilyenkor még lelkes is tudok lenni,de aztán jön egy rossz hangulati hullámvölgy,és minden elromlik, a pszichológusom szerint lehet esélyem,csak minél előbb érdemes tisztázni a másikkal,h mire is számíthat,mert sokszor félreértik,és azt hiszik,h valamit rosszul csinálnak,vagy velük van bajom.

Nemtom, mi okozza,de néha hetekig az ágyból sincs kedvem kikelni, motiválatlannak érzem magam, hiába vannak nagyon jó barátaim,hiába ismerkedem meg tök normális nőkkel, hiába élek jól, hiába utazom jó helyekre, mintha semmi nem tudna lázba hozni. Aztán ha néha jön is pillanatnyilag,ami lelkesít,az hamar alább is hagy.

Szeretek tervezgetni,de túlságosan elméleti ember vagyok, hiába vannak nagyon jó ötleteim, hiába tudok jól megtervezni dolgokat,ha a gyakorlati rész,az apró lépések aztán egyáltalán nem érdekelnek.

Kapcsolatokban is ez a szörnyű,h idealizálom a másikat,egy csomó mindent elképzelek vele,h milyen jó lenne, aztán gyakorlatban vagy nincs is kedvem végül megvalósítani, vagy ha meg is valósul,nem érzem magam olyan jól,amikor ott vagyok, valahogy képtelen vagyok a pillanatnak élni,folyton a jövőn agyalok,meg szorongok,mintha nem lennék ott a jelenben.