Tetszik egy lány, de egyéb hibákból fakadóan nem tudtam még vele lenni!?

Köszönöm mindenki válaszát.

Egyszerűen nem tudom felfogni elfelejteni, ezeket a régi sérelmeket. Nem csak az történt, nem elég az, hogy nem él az édesapám, többször is problémám volt az iskolában. Általános iskolában volt egy négyes banda, az osztályba, és köztük volt egy gyerek aki állandóan piszkált. Verekedtem is, én mentem el bőgve onnét. Akkor is én volt a buta. Untam az állandó sérelmeket megalázkodást. Hetedik év végén, évzáró előtt, kb két nappal, szereplés előtt, szünetben, egy gyerek a négyes fogatból jó poénnak találta, focilabdaként használni egy golyós tollat. Egyszerűen fogta az okos, feldobta, és belerúgott a tollba. Az a toll a halántékomnál kicsivel feljebb "a fejembe állt". Ez véresen komoly. Vérzett az egész fejem, aztán volt a nagy sírés rívás, bocsánatkérés, a szemüvegem is tiszta vér volt, aztán jött egy tanár, és egy sima sebtapasszal betapasztotta, mint ha semmi sem történt volna. Legszívesebben hazamentem volna. De ennyi nem volt elég. Nyolcadikban, rajz órán, kint voltam, és egy másik csoport pedig bent. Na ugyan az a gyerek aki ezt csinálta velem, és egy másik gyerek, poénnak kitaláltak valami. Otthon, szomjas voltam, lusta voltam kimenni a konyhába valami innivalóért, gondoltam egyet, a táskámba is van egy víz, elővettem is ittam belőle. Amikor ittam belőle, észrevettem, hogy a víz sötét kék színű volt! Nem tudtam mi volt benne, azért köpködtem ezerrel. De jókor láttam meg, amikor egy jó nagy korttyal lehúztam belőle egyet. Hívjuk a rendőrséget, kijött, megnézi, azt mondja, csak egy kék színű kréta volt benne. Elmentem anyámmal orvoshoz, nem lesz-e valami bajom, és hogy valami más van-e a vízben. Hazaengedtek, de azt mondta, ha rosszul lennék, akkor hívjam ezen a számon, aztán jó magyar mentalitás szerint majd csak lesz valami.

Másnap az iskolában nagy felhajtás van, úgy látszik nem eléggé. Az orvos is bejött az iskolába, és azt mondta, ha nem hajlandó valaki bevallani, akkor rendőrségi kihallgatás lesz. Végül bevallotta két gyerek, nem is lepődtem meg tudtam, hogy ők voltak, viszont a drága igazgató lebeszélte a rendőröket, hogy ne legyen semmi.

Aztán kaptak egy igazgatóit, és így mondván a tanár "sajnálom fiúk, hogy ez lett, de ha nem szólt volna, akkor nem kellett volna beírnom".

Ohh na itt lett elegem.

Még aznap este, kopogott a kapu, és ott volt a két gyerek, és az anyuka, az apuka véletlenül sem volt ott.

Aztán "bocsánatot kértek, az közben a másik fújjogva nézett rám.

Anyám megbocsájtott nekik. De én nem. Most hiába ír, msn-en, meg segít, meg stb.. engem ez már nem hat meg. Inkább dögöltem meg volna akkor, de már nagyon unom.

Csak akkor köszöntek, ha nincs ott senki, mert gáz a személyiségem.

Meg én vagyok a csoró, meg hogy nézek ki, nézzek már magamra.

Egyik csaj mondta így nekem "fújjj hogy néz ez már ki"?

Hogy nézek ki? Ronda vagyok?

Anyum azt mondja, hogy szép vagyok. Tévedés, én sem hittem, hogy szép vagyok, de hogy ennyire ronda volnék, hogy nem lehet rám nézni, oké elfogadom, csak hadjak már békén.

Igen így látszik ronda vagyok, és lehet, azt mondani, ne adjak a véleményére, érdekes, hogy mindig én vagyok a ronda.

Mostanában egyáltalán nem érzem jól magam sehol. Otthon sem, az iskolába meg főleg nem.

Ma az volt, hogy addig b¤sz¤g¤t¤tt egy srác, hogy oda adtam a csokimat, azzal az ürüggyel ne sírjon már hogy adjam a felét. Aztán kértem tőle lapot, órán, nem adott. Jól van ennyit ér a becsületem.

Aztán eladogattam a rágót, mert ha egy valakinek adok, akkor mindenki kér. Ha nem adok, akkor k×cs×g vagyok meg áll×t.

Egyszerűen nem érzem jól magam. A külső mellékes, de az is zavar, hogy kinézek. Nem akarok így lenni.

Minek így élni? Mindig visszahuzodkodni, meg szerénykedni, csöndbe lenni, meg mindig megalázkodni.

A régi sérelmeket nem tudom elfelejteni. Minden nap ott vagyok, mindenki vidám, gondoltam magamban, hogy lehet, mindenki mindig ennyire vidám, csak én nem?

Boldog, és soha nem vagyok az.

Ellopták az életemet a gyerekoromat. Tönkre tették. Igen hibáztatom őket.

Mindig elítélnek, rossz vagyok meg mindig ronda, jólvan.

Én csúnya vagyok, meg ez.

Egy valamit szögezzünk le. Nem az a célom, ne értsetek félre, a sajnálattal nem érek semmit, én válaszokat kerestem(ek).

13:4, valóban volt olyan, nem egyszer, amint megláttak megszólaltam, csalódtak bennem. Láttam a szemükön, és ez rosszul eset.

De mit mondhatnék? Mit?

Igen, beismerem, nem tudok egyszerűen beszélgetni. Most itt online, msn-en, meg iwiw-en, nem kell ész, ahhoz, hogy jó fej legyen egy ember. H×ly× is képes lenne erre.

Eléggé felnyílt most a szemem, gondoltam, valahol itt van a hiba.

Az bánt, meg fáj, hogy odajön hozzám egy "csaj", sziaa, meg ne menjek el, egyszerűen nem tudom, mit mondjak neki, hova nézek, mit csináljak.

Aztán látom rajta, elmegy a kedve, csalódik bennem. talán, ezért, mert nem tudok mit mondani?

Vagy nem tetszik a külsőm?

A ruházatom?

Volt már olyan, elmentem osztálykirándulásra, körcipőben, hullámos félresikerült hajjal, egy árva szót nem szóltam, de pár csak, állandóan szekált, még az uszodában is.

Bemásztam a medencébe, mindegyik csaj, odaúszik hozzám..

Nem vagyok az a hüde, jóképű, de azért annyira nem vagyok ronda, hogy ne lehetne rám nézni. Nincs kocka izmos hasam, igaz, pont nincs rajtam, egy deka zsír, háj rajtam, semmi plusz izmom hájam nincsen.

Igazából, akkor nem is akartam volna fürdeni, csaj meggondoltam magamat, mert szégyeltem a felső testemet.

Tényleg nem tudom. Nem vagyok jó tanuló, csak igyekszem lenni valami.

Olyan is volt egyszer, olvasom szünetben egy könyvet, és odajön hozzám két lány, hogy "mit tanulok?"

S mai napig nem tudom, hogy hogy hívták őket. :(

Az iskolában soha nem volt feltűnési viszteketségem, hogy én legyen mindig a közzé pontba.

Az, hogy akár mennyire, is próbálom, kerülni a konfiktusokat, "így körül vesznek mindenhol".

Bárhova megyek, így érzem, én vagyok a "furcsa". Ez mért van?

Félre ne értsetek, de már nem egyszer volt, az, hogy azt mondták, "érdekes egy ember vagyok". Szinte ahova csak írtam, vagy beregisztráltam, mindig "ez" volt.

Mért? Mit látnak bennem az emberek?

Ennyire más volnék? :(

Tudom, nem a ruha teszi az embert..

Vicceket, meg komédiázni, nem tudok, mesélni, előadni.

Színészi érzékem kb nulla.

Ma az volt, odajön hozzám egy lány, kér rágót, ez ürügy volt, hogy leszólítson, és kérdezi, hogy mért nem jövök fel msn-re, meg mi újság velem?

Válaszoltam, kész ennyi.

Ez a csalódottság, viszont "fáj".

Bennem van a hiba..