Tetszik egy lány, de egyéb hibákból fakadóan nem tudtam még vele lenni!?

Sziasztok!

Rövid leszek és velős, 16 éves srác vagyok, és annyit kell tudni rólam, hogy eléggé félénk vagyok. Ritkán beszélgetek bárkivel, egyszerűen azért mert nincs kedvem. Régóta tetszett egy lány, kérdetem tőle randit, ő nemet mondott, és ezt tiszteletben is tartom.

Egyik srác, haver visszakérdezte, vajon mi nem volt "jó"?

Pont ott volt egy bunkó csaj, és ezt monda, "Áhh hogy nézz már ki!".

Lefikázott, egy csaj, ami igazából, nem is zavar, mert igaza volt. Tényleg ronda lehetek, és bennem van a hiba.

Tény, hogy nem vagyok toppon, de nem vagyok csoró, és nem járok kínai vackokban, mindig bőrcipő van rajtam.

Életem mostanában, eléggé rosszul és nehezen telik, főleg édesapám halála miatt, ami eléggé megpecsételte az életemet, sorosomat. Konkrétan azt nem tudja felfogni anyám, hogy nem vagyok gyerek, nem vagyok öt éves, öltöztessen normálisan, ne bő rongyokba, meg bőrcipőkben, mert ez engem zavar. Azt bánt az egészben, hogy a nyári szünetben, rájöttem, hogy van esélyem egy lánynál, az osztályban. Szemüveges vagyok, és ez engem zavar. Zavar, hogy anyám nem ért meg soha. Csak msn-en beszéltem azzal a lánnyal, és azóta, már elillant az a varázs, és ezt "SOHA" nem fogom megbocsájtani anyámnak. Mert nem tudtam találkozni azzal a lánnyal, most lehet, azt mondani, mért nem mentem, de ilyen rongyokban?

Hangsúlyoznom, nem vagyok csóró se szegény, csak anyám nem érti meg, hogy ne ilyen rongyokat vegyen nekem! NEm tudja felfogni!

Ez miatt elégé rosszban vagyok, zavar, hogy nem tudja ezt felfogni. Hiába magyarázom neki el, nem ért meg.

Ma nem voltam suliban, mert megharagudtam és meguntam azt osztályt, meg az iskolát. Nincs kedvem így ott lenni, mindenki utál, anyám nem hajlandó megérteni soha, mindig veszekszik velem, és arra sem képes, hogy rendesen kimossa a rongyaimat, pedig fiú vagyok, nem lány, és ilyenekkel kell foglalkoznom, ez szégyen, de ezt "végső" elkesergésemben írom.

NEm tudtam meghódítani azt a lányt, anyám miatt, nem hibázgathatom, mert mehettem volna, de így, ilyen külsővel, inkább nem..

Nem tudom elfogadni magam, az életemet, és lehet, azt mondani, hogy mehettem volna, de ha anyám nem fogja fel, hogy ne "bő" kabátokban, járáson addig esélyem sincs egy lánynál.

A ****ségeit nagyon meguntam az anyámét. Most lehet, azt mondani, gonosz vagyok, de belefáradtam egész nap a nyavajgásait, és a régies ****ségeit hallgatni.

Elegem van a ****ségeiből, meg az orvosos ****ségeiből. Nincs logikája, hiába ötven éves, meséltem neki, hogy tesi órán nem volt rajtam tiszta zokni. Ez már századszorra van így, és elegem van abból, hogy mindig szégyenkeznem kell. Kérdezem anyámat, mért nem mostad ki?

Azt mondta, kimosta. Aztán meg azt, hogy mossam én, ha nem tetszik valami, és bead állami intézetbe, meg hasonlók, más nem is vártam tőle.

Ma találkoztam egy régi haverral, csak láttam, de amint meglátott anyámmal, rögtön elfordult, mint ha soha nem is ismert volna. Rosszul esett, látszott rajta, hogy zavarja, hogy én soha nem javulok meg. Úgyan olyan vagyok mint régen.

Aztán a beszélgetés végén, anyám megkérdezi, hogy volt ma tesi órátok?

Erre nagyon ideges lettem, azt mondtam neki erre, ez olyan kérdés volt, hogy "ma is zöld volt-e a fű kint"?

Természetesen megsértődőt, olyan mint egy vénasszony, ötven éves, nincs munkahelye, nem csinál egész nap semmi, csak az időjárás, meg a régies ****sége vannak meg.

Egész nap a kertet túrja, most azt vette a fejébe, hogy káposztát rak el, sok sikert.

Amúgy ma azért nem voltam iskolába mert bőrgyógyászatnál voltam. Ki sem váltotta a gyógyszereimet, amit egy hónappal előtte felírt az orvos, mert elég sokat felírt, inkább egy másik orvosnak adott hála pénzt, mintsem rám költse.

ÉS ott kellett hazudnom az orvosnak..

Bűnt követtem el! De nem az én hibám. Sorolhatnám ezeket egy évig is, könyvet is lehetne erről írni, de azzal nem volnék előbbre. Anyám ****ségei miattam nem tudtam ahhoz a lányhoz, egyáltalán a bizalmába férkőzni, mert többször hívott, most lehet, azt mondani, családból egy van, de az már rég nincs nálam, "NEM érdekel a család, ez nem vigasztal".

Elegem van ebből, **** anyám miatt, nem tudtam, ezek mind apróságok, amin lehetne javítani, de anyám nem fogja fel, nem vagyok öt éves kölök aki bármit elfogad, nem fogja fel. Meguntam a nyavajgásait, a három év alatt, nagyon idegroncs lettem, többször voltam kórházban is, legfőképp a gyomrom miatt. Egyszerűen soha nem vagyok már nyugodt, főleg mostanában, nagyon felkapom a vizet, azért mert anyám nem hajlandó megérteni, ez ezeken az alapvető dolgokon változtatni, mert azt hiszi, ha egy évben vesz egy húsz ezer forintos bőrcipőt az mind szép és jó, de mások ilyen húsz ezer forintos torna cipőkben járnak, és mindig én logók ki a sorból.

Soha egyszer sem voltam bulizni, mindig otthon vagyok. Hívtak pince buliban, nem mentem el, pedig lány hívott, elmentem volna, akkor is ha kiraboltak volna, csak mindig az anyám ****ségei miatt el sem merek mozdulni. Mert ha kimegyek az udvarba, már ordít, hogy hol a p×cs×b× vagyok. Ez nem vicc, halál komoly.

Nem értem meg, anyámat, haragszom rá, és ezt soha de soha nem bocsájtom meg neki! Végre volt esélyem egy lánynál, és még kezdeni sem tudtam, mert tudtam, hogy még egy cipőt is sajnálna tőlem a vén anyám.

Látom rajta, hogy mindenkivel szívesebben beszél, és megteszi a kéréseit, mint nekem.

Kértem tőle egyszer egy táskát. Egy hónap múlva megvette.

Sima nyolc ezer forintos táska volt, és aznap olyan pofát vágott, mint ha a holdat vettem volna meg nekem..

Olyan elégedett, meg derűs pofátt vágott, na most elkaptam a kölök t×k×t, immáron engedelmeskedni fog!

A fr×nc×k×t, meguntam ezt az állandó veszekedést, könyörgést, már apám halála óta, több mint hét éve, szalámit rágók minden áldott este, néha nem is hoz, úgy kell könyörögni, hogy hozzon, mert arra is lusta, egész nap nem csinál semmi, soha nem főz, akkor meg mért nem hoz?

Egyszerűen ****, és soha nem ért meg. Magyarázhatok én neki, kérlek titeket, szépen segítsetek!

Mert felkötöm magam! Unom már, hogy ezeken az apróságokon sem lehet, és nem is tud javítani az anyám, én nem fogok neki már könyörögni, vagy felkötöm magam, vagy elszökök otthonról.

Elegem van ebből, hogy soha nem ért meg ilyen apróságokon kell vele mindig vitáznom, ami nem nagy kérések.

**** rongyokba járat, meg ordibál velem, meg csicskáztat az osztálytársaim előtt is. Kiabál mint egy kutyának mint egy h×ly×n×k, volt olyan is, hogy egy osztálytársam nevét ordította, hátha tud segíteni, a hátam mögött ált, hát nem kicsit égett a pofám akkor.

Ez mind miatta volt, haragszom rá, nem fogok neki megbocsájtani, csak javítani szeretnék ezen valahogy..

Köszönöm válaszotokat!

Ez hosszú leírás hosszú volt? Kicsit meglepve olvastam, mert általában ilyen hosszú leveleket szoktam írni minden nap, egy Amerikában elő barátommal szoktam levelezni

Szerintem a bő ruha, gáz.

Azért nincs kedvem semmihez, mert nem tudom elfogadni a külsőm.

Nem vagyok úgy csúnya, nem egy lány mondta, hogy de szép kék szemem van, de nekem nincs szükségeim ilyen bókókora.

Akár milyen hihetetten, de én először magamnak akarok tetszeni, aztán "másoknak".

Minek menjek oda egy lányhoz, ha nem tudom elfogadni magam, a külsőm?

Akkor ő sem fogad el engem, nem akarom, egyszerűen, hogy ez a lány, így lásson engem.

Több önbizalmam lenne, ha változtathatnék a különben.

Ebben anyum nem enged, bő ruhák, az gáz, mert én még nem láttam másik embert úgy öltözni, ahogy én.

Olyan bőrcipőbe járok, ami egy ember, egyszer vesz fel egy évben egy ünnep alkalmában.

Bőrcipő, fekete farmer, hogy passzol össze?

Többször is próbáltam anyumnak elmagyarázni, légyszíves, értsél meg, ne ilyeneket vegyél.

A másik, hogy mindenre, azonnal nekem mond. Szívesebben beszél, adakozik, egy falusi embernek mintsem nekem.

Nemsokára 16 leszek, igazából 15 éves vagyok de ez már nem oszt nem szoroz, egy hét múlva leszek annyi!

Fáj, hogy anyum nem ért meg, olyan mint ha egy munkahelyre mennék, normális ruhákban kell lennem, hogy jól érezzem magam, engem érdekel, hogy mit gondol a másik rólam, mert velük leszek, még kb 3 évig.

Felnőttként arra fognak gondolni, hogy mekkora luzer vagyok, voltam.

Csajozni szeretnék, bulizni menni, normális életett élni.

Nincs kedvem otthon ülni, néha lemegyek a pályára, de az semmi.

Unalmas. Anyám engem nem partner, nem érti meg, hogy ezt szeretném.

Nem is érti meg, mert nincs azaz apa,a ki fellépne, hát a fiam csajozni akar, asszony, tégy meg neki ezt, egyszer.

De nincs. Nekem mind magamtól kell rajönnöm erre, meg kikönyörögni.

Köszönöm mindenkivel válaszát, türelmét!

19:04 !!!

Még valami!

Nekem már van némi fogalmam, hogy szeretném változtatni magamon.

Új külsőt akarok, apróságokat, változtatnék magamon, stílus, haj, ruha.

Amikor egy ember külsője megváltozik akár egy kicsit is, akaratlanul minden ember, ad egy új esélyt. Most azt gondoljátok, ez nem igaz, de igaz! Új haj, sokat dob az emberen, személyiségén.

Kék a szemem, a hajam barna, kicsit hosszú, de nem extrém, kb 6 centis (max!), szemüveges vagyok.

Változtatnék ezen, befesteném a hajam szőkére, kék szemhez ez a hajszín passzol, és kontaktlencsét hordanék.

Mit gondolnám rólam?

Első gondolat, talán az volna, áhh , ez nem jó ötlet. Most egy kicsit merész leszek, de te az mondanád, hogy így tetszenél nekem (csak egy példa, kérlek ne sértődj meg!), ahogy vagyok, ez nem igaz!

Ha ilyen lennék mint szeretném, biztos szívesebben beszélgetném lennél nekem.

Nekem senki ne mondja, az, hogy a külső nem számít.

De számít. Melyik emberel beszélgetnél szívesebben?

Csúnyácska, izgalmas amit beszél, de nem kedveled, és nem járnál vele.

Szép, jóképű hapsi, de uncsi amiről beszél, még is szereted ahogy beszél.

Már elve a külső teszi vonzóbbá, nem a beszéd, az arra való, hogy ezt eltakarjuk, de minek, mert nem lehet?

Nem akarom azt, hogy az a lány, állandó kompkroszimumokat kelljen kötni a külsőm miatt.

Egyet talán eltűr, de többet nem, inkább megutál.