Enyhén nihilistaként milyen típusú kapcsolatokat lenne érdemes kialakítanom, semmilyent? 😎

Semminek se látom értelmét, igazából úgy érzem, mindegy mit csinálok, nincs jelentősége. Viszont nem érzem még rosszul se magam, csak tárgyilagosan megállapítottam. Valamelyest az abszurdizmus is hatással volt rám, Albert Camus-tól sok mindent olvastam, egyik kedvenc idézetem tőle: "Should I kill myself, or have a cup of coffee" ☕ Kissé szarkasztikusan világít rá,h néha kicsit már túl komolyan vesszük az életünket.

A másik idézet meg valami nagyon gagyi filmben hangzott el,de mégis nagyon találó: "Az élet szenvedés munka fájdalom de néha jó ételek jó zene"

Hát szóval miután rájöttem, hogy az életnek nincs semmi értelme, úgy döntöttem, hogy ha már így alakult, végül is akár jól is érezhetem benne magam. 😄 Így hát nem nagyon teperek semmilyen módon,csak úgy elvagyok kedvem szerint. Van egy lakásom,amit nagyszülőktől örököltem, van egy semmittevős multis munkám,amit home office-ból végzek,általában az ágyamból,de néha a kanapéról, sok pénzt kapok és nem kell nagyon megerőltetnem magam érte. Vannak barátaim,akikkel jókat filozofálgatunk a lét elviselhetetlen könnyűségéről, vagy szimplán csak vedelünk. Néhányan ilyen extrémebb síelésekre meg mindenféle egyéb utazásokra is elrángatnak magukkal,de nekem tulajdonképpen mindegy, hogy hol vagyok, a mexikói tengerparton, vagy otthon az ágyamban pont ugyanolyan jól tudok dögleni.

Csajozás terén az életvitelemhez hasonló módon a szerény minimalizmussal operálok. Általában a nők szednek föl engem, és aztán ők is szakítják meg velem a kapcsolatot, elsőre általában bejön nekik ez a lazaság, később meg kiábrándulnak ennek a túlzott mértékétől, de hát mit lehet tenni. 😄

Nekem nincsen motivációm, nincsenek céljaim ,de semminek nem zárom ki a lehetőségét se, ha épp úgy alakul egy párral is jól elvagyok, ha meg egyedül vagyok, hát akkor végül is az is jó.