Hogy legyek őszinte ennyi idő után?

Gondolom számtalan ilyen kérdés volt már, de nem vagyok valami jó kereső, így megkérdezem.

A helyzet a következő. Társkeresőn megismerkedtem egy sráccal. Eddig rendben is lenne, csakhogy nem a saját képem van oda feltöltve hanem az unokatesómé. Mentségemre szóljon, hogy nem akartam kapcsolatot, csak barátkozni szerettem volna, és tapasztalatom, hogy egy csinos lánnyal szívesebben barátkoznak.

Gondoltam az elején, hogy kihasználom a tucatnyi levelet, hogy elüssem az időt, így amikor bárki kérdezte, hogy én vagyok-e a képen, szemrebbenés nélkül mondtam, hogy igen. A valóság azonban sokkal jelentéktelenebb. Már ami a külsőmet illeti.

És így ismertem meg S-t is, akivel azóta (lassan 3 hónapja) ismerkedünk és eléggé megkedveltük egymást. Találkozásra nem volt lehetőség, mert eddig külföldön dolgozott. Épp ezért nem is feltételeztem, hogy valaha találkozásra kerül a sor. De jövő szerdán hazajön és szeretne látni.

Na most ugye az a szitu, hogy az ő elméjében van rólam egy kép, ami az unokatesóm és itt lenne a lehetőség, hogy elmondjam neki, hogy nekem közöm sincs ahhoz, aki az ő elméjében van.

De hogy álljak elő most ezzel? És mi van, ha a bensőséges beszélgetések ellenére is a külsőhöz vonzódik? Vajon tetszenék-e neki? Azt még tudni kell, hogy külsőmet tekintve nagyon nem vagyok az esete, ellentétben az unokatesómmal.