Van még olyan férfi, aki tiszta szívvel, őszinte érdeklődéssel közeledik egy lányhoz?

Tényleg ez van, én meg ráadásul mondhatni közelítőleg a "harmadik" fajta vagyok.. vagyis nem de leginkább.

És nem tudom mit kellene az embernek a hüle agyával csinálni..

Úgyhogy részemről továbbra is egyedül maradsz, mert jobbat nem tudok, jobb ha nem kezdeményezek. :)

De tényleg.

Vannak még, bizony!

Csak meg kell őket találni. Azt valószínüleg már az elején kiszúrni, hogy mikor van őszinte szeretet, és mikor nincs. Sok fiú a lányban csak a "kellemes kis lyukat" látja (tapasztalat), és azt hiszik, hogy a lány nem tud érezni, csak elég villantani az új kocsit, és máris megvan.

DE van még rengeteg normális fiú, férfi a világon.

Első vagyok.

Én igazából nem értelek benneteket "normálisakat-egészségeseket". Értem ezalatt, hogy normális életviteletek van, barátaitok, iskoláitok, munkahelyetek, szórakozni jártok stb.

Miért nem sikerül nektek? Miért van ilyen problémátok?

Én magamat értem. Végiggondolva kb huszon egy két évesen jöttem rá, hogy olyan erős emócionális eredetű "defektjeim" vannak, amik miatt normáisan nem tudok élni. Szórakozni sosem jártam, vannak barátaim nekem is. Volt pár munkahelyem, de a gazdátlansági válság miatt ezek sosem voltak tartósak, meg mondjuk a tecsót nem is bírtam idegileg, kirúgtak.. stb. Nem vagyok csúnya gyerek, és jobb volna ha kiírnám a homlokomra hogy neurotikus. Voltam piciáternél, de végül nem hagytam magam leszedálni. Élek ahogy tudok. Legutóbbi esetem egy 20 éves lánnyal katasztrofális volt, gyönyörű volt, közeledett, rózsát is kaptam, csak nem volt egyértelmű hogy tőle, én meg begörcsöltem, szénné idegeltem magam, ráadásul olyan gyűlölet is felébredt bennem, a félelem miatt, hogy utólag megrémülök magamtól..

Aztán nagy nehezen kiderítettem a nevét, és írtam neki hónapok múlva egy bocsánatkérő üzenetet.. jobbat nem tudtam, valszeg tök felesleges volt..

Ilyenek vannak. Próbálok élni, de nem tudom mi a megoldás.