Tudnátok olyan példákat mondani az életetekből, amikor úgy tűnt az ismerkedés során, hogy megtaláltátok életetek párját / lelki társát, mégsem lett belőle hosszútávú kapcsolat?

Van ilyen, bőven, mivel minden hosszabbtávú kapcsolatomba úgy kezdtem bele, hogy na ő lesz a feleségem.

Legutóbbi barátnőmmel már együtt is éltünk, már gondolkodtunk hogyan lehetne elkezdeni saját ingatlant szerezni.

Aztán lelépett, 3 hónap múlva teherbe esett egy férfitól, akivel ezután összeházasodtak, ezután költöztek össze, megszületett a gyerek, most meg válnak, mert a srác amúgy nem nagyon vette észre, hogy neki családja lett, és változtatnia kellene az életén, ez meg persze a lánynak nem tetszik.

Szóval úgy tűnik ezek szerint, hogy én ezen a szinten vagyok, még egy ilyen tökkelütött is jobb nálam, ezért szépen le is mondtam saját családról. Nem mintha sorban állnának a jelentkezők :D

Igen, kétszer is volt ilyen. Együtt is jártunk 1-1 évig, minden jó volt. Az elsőnél több volt a probléma, nem volt semmi önbizalma, bizonyítgatnom kellett neki, hogy tényleg szép, okos és szerethető. De teljesen jól működött így. Egy év alatt felépült az önbizalma, elhitte magáról, amit mondtam neki és villámgyorsan lecserélt egy nagyobb kaliberű férfira.

A másodiknál az önbizalom rendben volt, tökéletesen működött, harmonikus volt a kapcsolatunk és már az is szóba került, hogy az együtt járás, összeköltözés után mi lenne a következő lépés. Mindketten házasodni akartunk belátható időn belül, jöhetett volna a közös saját lakás - csak épp csórók voltunk mindketten, nem látszott, mikorra tudunk önerőt összeszedni egy közös lakáshitelhez. De nagyon akartuk, én el is húztam külföldre, hogy pénzt gyűjtsek. Ő meg az alatt talált magának olyat, akinek megvolt a kellő egzisztenciája, engem dobott, vele összejött, egy éven belül már házasok voltak és várták a gyereket. Így ő még időben szült, én meg kereshettem olyat, akinek én is elég vagyok.

Volt persze..

Kiderült hogy fogazik...

7

Jaj ez csak egy fanyar vicc volt.

Amúgy van ilyen szleng,

11-12 éve összevesztem itt egy lánnyal.Elkezdtünk beszélgetni és tök jót dumáltunk. Átmentünk msn-re,aztán webkamera, telefon.

Igazából nagyon egy hullámhosszon voltunk és mindketten elkezdtünk többet érezni. Viszont neki volt egy 3 éves haldokló kapcsolata, amit meg akart menteni.

Ő 17-18 éves volt én pedig 21-22.

Sokszor megszakítottuk a kapcsolatot, ráadásul lelkileg nem volt valami jó passzban. Időközben aztán az én életem is eléggé elromlott és amikor meg akarta próbálni velem, akkor nem voltam valami jó állapotban lelkikeg.

Végül sose találkoztunk. Részben a távolság miatt, részben pedig mert azt szajkózta, hogy én jobbat érdemlek nála. Néha el tűnődöm azon, hogy nem-e csak valami lerázó duma volt, mert közben összehaverkodott valami sráccal. Szóval akkor amiatt is elkezdtem féltékeny lenni.

Eléggé dühös voltam, amikor megszakítottam a kapcsolatot vele.

Utána évekig küszködtem az önbizalom hiánnyal. Az ismerkedéssel 2 évre teljesen felhagytam. Akadt volna pár lány, de leráztam mindegyiket.

33/F

Volt egy illető, akit tini koromban ismertem meg és már akkor is megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta, ami valószínűleg kölcsönös volt, de én annyira gyerek voltam, hogy fel se fogtam mi zajlik. Évekig az életem része volt, habár csak ritkán találkoztunk egy hobbi kapcsán.

Majd pár évig nem találkoztunk, és aztán megint felbukkant az életemben. Huu na akkor már tudtam, hogy mit érzek, és hogy az nagyon is kölcsönös, szinte izzott közöttünk a levegő. Rám is hajtott, talán egy randink volt, aztán szerencsétlenül nem tudtunk össze hozni többet különböző okok miatt. Elszaalsztottuk egymást. Ez azóta is fáj, de annyira megijesztett ez az érzés, amit senki iránt nem éreztem azóta se, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. Nagyon bánom, hogy nem voltam bátrabb, és nem léptem felé, a mai napig eszembe jut így pár évvel később is, hogy mi lett volna ha... :(