Lefeküdtem a főnökömmel, hogyan tovább?

Szakmai gyakorlaton vagyok az irodájánál, ismertük egymást korábbról már.

Július végén szabira ment mindenki az irodánál, mert ilyenkor nyáron kb. a fű sem nő. Nekem még egy hét lenne a gyakorlatomból és mondta, hogy majd erre térjünk vissza, ha újra kezdődik a munka. Írt pénteken, beszélgettünk picit, aztán felhozta, hogy esetleg átugorhatnék hozzá szombaton, ha van kedvem. Ne telefonon beszéljük meg, amit szeretne a gyakorlatommal kapcsolatban, meg "úgyis tartozik még nekem egy üveg borra" (fogadtunk valamiben, és nyertem).

Közel lakik, júliusban volt nála csapatépítő is, nem éreztem ezt furcsának elsőre, mentem.

Azt hittem, hogy a gyakorlatra azt mondja, ne menjek vissza már arra az egy hétre, leigazolja most az egészet. De nem, mondta, hogy látja, hogy szorgalmas vagyok és jól dolgozom, esetleg, ha lenne kedvem, maradhatnék dolgozni az egyetem mellett "állandóra", azért kapnék fizetést is már. Örültem ennek, mert erős maga az iroda, neki is van úgymond neve a szakmában és ez pozitív megerősítés volt, hogy nem csak amiatt ment bele, hogy ott csináljam a gyakorlatot, mert ismertük egymást, hanem tényleg jó vagyok a munkában.

Utána még beszélgettünk, iszogattunk, majd összegabalyodtunk...

Maga az együttlét jó volt vele nagyon, eddig is volt, hogy éreztem, működik közöttünk a kémia, de sokszor azzal állítottam le magam, hogy egyszerűen kedves, vicces, én meg túlgondolom. Viszont itt jön az, hogy hogyan tovább...

Nem tudom, hogy ha ő is bent lesz az irodában esetleg, felhozzam-e a hétvégét, hogy megkérdezzem-e, ő mit gondol vagy valami. Az az igazság, hogy elég tapasztalatlan vagyok ezen a téren, nem nagyon volt még senkivel semmi... És nem tudom, hogy kéne viselkednem.

Magánügy, nem is akarom, hogy ez legyen bent a téma, nem is mondtam senkinek, de ha úgy csinálnék, mintha semmi nem történt volna, azzal nem bántom meg? Vagy pont ez lenne az "elvárt"?

Valamint, abban sem vagyok már biztos, hogy a szorgalmi időszak alatt is maradnom kéne... Hülye voltam, nem kellett volna, ezzel tisztában vagyok teljesen. De nem tudom, ő mit gondol, mit várna el, hogy viselkedjek. Nem én akarok lenni a fiatal, naiv lány, aki néha a főnöke kedvére tesz, ha az éppen azt szeretné.

Ráadásul ha kiderülne, mindenki a törtető ribinek tartana a sztereotípiák miatt... Egyetemista lány, 50-hez közelítő, befolyásos, tehetős férfi. Hiába magyaráznám, hogy előtte is tetszett, vagy, hogy van a családomnak elég pénze, hidegen hagy más vagyona. Szóval ezért sem akarnám, hogy ennek híre menjen.