Férfiak, mi számotokra a legnagyobb kihívás a párkeresésben?

kihívás? Érdeklődéssel megkérdezni a 25. csajtól is ugyanazokat a sablon dolgokat.

Nagyon ritka, hogy valakivel spontán van beszélgetés és tökre nem ismerkedős hangulata van, hanem magától kerekedik. Ezekből szokott jó dolog kialakulni.

De az ilyen interjúztatós dolgoktól már totál kiégtem.

Nagyon nehezemre esik másokat elutasítani. Volt már három eset, amikor egy hölggyel közölnöm kellett, hogy nem érzem, hogy egymáshoz illenénk. Szörnyen nehezemre esett, hosszan vajúdtam, hogy mikor és hogyan mondjam meg nekik, és nagyon kellemetlen volt, őszintén sajnáltam őket (hisz nyilván senkinek nem esik jól az elutasítás). Ez még a netes társkeresők ideje előtt volt.

Részben emiatt az online direktrandi platformokat alapból elvetem. Nem mondom, hogy nem jók, egyszerűen nem nekem valók. Egyrészt néhány kép nekem kevés ahhoz, hogy rájöjjek, valaki nekem való-e, másrészt pedig, ha ilyen felületes infók alapján találkozunk, nagy az esélye, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. És akkor ülje végig az ember azt a kínos első két órás randit, aztán próbálja lepattintani a másikat. Kényelmetlen szituációk.

Épp ezért gondoltam jónak a munkahelyi ismerkedési lehetőségeket, mert ott a szimpátiának van lehetősége kialakulni a komoly kapcsolatkialakítási szándék tudatása nélkül is, van esély a fokozatos közeledésre. Sajnos a home office-os új világban ez az egész lehetőség ment a kukába...

További nehézségek leginkább magammal kapcsolatban vannak: van bennem önbizalomhiány, kishitűség, stb. amik tudom, hogy alapból kizáróak egy nőnél (teljesen érthető módon).

Hogy a másik féllel kapcsolatban is mondjak dolgokat: sokszor látom, hogy azok a nők, akik számomra értékes tulajdonságokkal bírnak (intelligens, házias, klasszikus családmodellre vágyik, stb.) igen gyakran visszahúzódóak, és nem akarják láttatni magukat, akár még a szépségüket sem egészséges mértékben: nyilván nem kell mindent a kirakatba tenni - az inkább a másik oldal jellemzője -, de időnként csinosan felöltözni, sportolni, szórakozni járni stb. célszerű, és sokszor azt veszem észre, hogy túlzottan moderáltak ebben, gyakran fogalmam sincs, egyáltalán hol lehet találkozni velük. Szóval egy kis bátorság rájuk férne.

A másik dolog a közösségi média által erőltetett anyagias és átszexualizált minta, ami szerintem nem épp jó feleségalapanyagokat termel: botoxos száj, műmell, instafotók özöne külföldi nyaralásokról, mindeki boldog, minden tökéletes, stb. A csapból is ez folyik, és ezt emeli etalonná, mind a nők, mind a férfiak körében. Az így kialakuló felhozatalból pedig őszintén szólva nem szívesen válogatok, mert az egy dolog, hogy a hölgy dekoratív, de erős a gyanúm, hogy rámvágná az ajtót, ha épp nem lenne pénz egy egyiptomi nyaralásra - márpedig az élet bizony tele van megoldandó problémával, és a hedonizmus huszas, harmincas évei villámgyorsan végetérnek.

A sok duma végére talán két dolgot emelnék ki mint legnagyobb párkeresési kihívás: a kapcsolatteremtés nehézségét és önmagamat.

F

Könnyen teremtek kapcsolatot, kedves udvarias férfiak tartanak. Állítólag jó humorom van és megnevettetem az embereket.

Nehézségek:

1.Macisabb ffi vagyok

2. Kisebb hímvesszőm van, félek, hogy ez túl kevés lesz a nőnek.

A valóságban talán az, hogy nem találkozom velem egykorú, 20-25 közötti nőkkel a környékemen, pláne olyannal, aki szingli es nyitott az ismerkedésre. Voltam már minden közeli kisvárosban csoportos edzéseken, strandon, színházban, sehol sincsenek.

Neten meg egy vagyok a másik 100 pasi közül. Nem tudok kitűnni. Mondjuk felesleges is társkeresőzni, kevés a nő, pláne aki tenLeg párt akar találni.

Már csak ritkán foglalkozom a párkereséssel, feladtam. Azóta nyugodtabb az életem.

A valóságban például szerintem általánosságban elmondható, hogy nem ritka eset manapság a kortalan megjelenés a nők részéről. Oda menjek, ne menjek és ha még nincs 18 vagy már elmúlt 40? :D

Az interneten meg túl sok a hitegető és a versenytárs, nem lehet rendesen ismerkedni. Nehéz kitűnni a tömegből, mert tulajdonképpen mindenki egyedi a maga módján.