Valóban csak ennyit akart?

Nagyon hosszú lesz, pláne ahhoz képest, hogy valószínűleg mennyire egyszerű, de most úgy érzem, hogy részletesen kell leírnom, és a véleményetekre van szükségem, mert bár idősebb vagyok, kb. fogalmam sincs semmiről és eléggé naív vagyok (erősen introvertált vagyok, bár ez kívülről nézve nem mindig észrevehető).

45 éves nő vagyok és egy 27 éves srácról van szó.

Ez már nekem eleve furcsa, de nyilván van ilyen (csak ritkán :) ).

Kb. 3 éve ismerjük egymást, egy sportklubba járunk, és az ottani baráti társaság tagjai vagyunk. Télen ritkán jön össze a társaság, és csak tavasztól őszig töltünk rengeteg időt egymással.

Egyik képesítésemből kifolyólag baráti tanácsadás szintjén gyakran segítek a sportolóknak különböző sérülésekkel, mobilitási problémákkal, és neki is tavaly sokat segítettem, amiért nagyon hálás volt.

Tavaly nyáron derült ki számára, hogy szingli vagyok, és akkor rögtön kifejezte a meglepődöttségét (hogy nincs pl. férjem), utána is volt 1-2 alkalom, amikor elmondta a többiek előtt is, hogy "pedig te egy kincs vagy" (nem magamat fényezem, ezt mondta, és úgy gondolom egy fontosabb részlet), és ennyi volt. Utána télen egyáltalán nem találkoztunk.

Kb. egy hete találkoztunk újra, és úgy alakult, hogy a teljes baráti társaság hazament este 7 felé (tehát ez nem éjjel történt), és mivel közel lakunk, én gyalog voltam, ő biciklivel, és elkísért.

Azt már akkor tudtam, hogy elég sok sört ivott, de nem volt totál részeg, nem is látszott részegnek, de a lényeg, hogy volt benne pár pohár.

Semleges dolgokról beszéltünk, aztán egyszercsak megkérdezte, hogy "szóval az hogy lehet, hogy te még mindig szingli vagy?" Ebben nem lehetett biztos, nyilván így kérdezett rá.

Aztán elmondta, hogy ő is szingli, és hogy mennyire vonzó nő vagyok, és elbűvölő vagyok - utána kissé zavarosak az emlékeim, mert mikor kezdett derengeni, hogy miről van szó, akkor eléggé összezavarodtam (igen, 45 évesen :), így a következő kérdés, amire emlékszem, hogy feltette: "mennyire kell egyértelműnek lennem?"

Mondtam, hogy ok értem, csak nem igazán vagyok jártas ebben, erre azt mondta, hogy "miben, a romantikus társalgásban?"

Elmondtam neki, hogy eléggé nagy akadálynak tartom, hogy ő 27, én pedig 45, erre heves tiltakozásba kezdett, hogy kit érdekel a korkülönbség, aztán erről beszéltünk, amíg meg nem érkeztünk elém.

Mondott még olyasmit, hogy "vagy zavaró lenne, hogy nyáron ott vagyunk", de erre nem emlékszem tisztán.

Búcsúzáskor meg akart csókolni, én csak megöleltem, megint elmondta kicsit hevesebben, hogy ő tesz magasról a korkülönbségre, aztán azt mondta, hogy "na, gyere ide", de akkor is csak megöleltem - valami olyasmit habogtam, hogy majd megfontolom? (ilyen hülyeséget mondani)

Aztán elváltunk, és semmi. Nem is vártam semmilyen üzenetet, nyilván én sem akartam neki írni.

Aztán ma a klubban voltam csak beugrani, ő később jött a barátjával, mikor meglátott, írt egy üzenetet, hogy bocsánatot kér, amiért nem jött oda rögtön beszélni velem, és meddig maradok, mert személyesen szeretne bocsánatot kérni a múltkori miatt, mert túl sokat ivott.

Aztán úgy alakult, hogy engem lefoglaltak, ők meg közben elmentek, így írt újra, hogy nem szeretne erről túl sokat beszélni, mert abból nem sok jó származna (ezt itt nem egészen értettem), csak szeretné újra elmondani, hogy mennyire végtelenül sajnálja, és hogy akart írni többször a héten, de utána mégis úgy döntött, hogy személyesen kér bocsánatot, és elmondani nem tudja, mennyire sajnálja, és hogy én túlságosan kedves ember vagyok ahhoz, hogy ilyesmit kelljen elviselnem. És szeretné, ha tudnám, hogy ezt ő nem veszi félvállról, és tényleg nagyon sajnálja, ami történt, és nem kell válaszolnom, ha nem akarok, csak muszáj volt leírnia és jó hétvégét.

(Szóval kb. milliószor bocsánatot kért)

Én írtam, hogy semmi baj, nincs miért elnézést kérnie, már múltkor is lejött, hogy elég sokat ivott, és nem volt vészes, sőt, kaptam pár bókot egy kedves sráctól, szóval hol itt a baj - és én is jó hétvégét kívántam.

Erre visszaírt, hogy a bókok maradnak, ahogy mondta, semmi olyat nem mondott, ami nem igaz, kizárólag a viselkedéséért akart bocsánatot kérni. Megköszönte, hogy ilyen megértő vagyok és írta, hogy nemsokára találkozunk, addig is vigyázzak magamra.

Én meg visszaírtam, hogy tényleg semmiért nem kell bocsánatot kérnie, csak néha nehézségem van megkülönböztetni két szándékot, a komolyabban az egyszeri szándéktól, ezért magyaráztam annyit múltkor és ezért lett ennyire fura helyzet. és búcsúztam.

Erre azóta nem jött válasz, mert nincs is mit válaszolni, szóval ennyi az egész.

Azért írtam le ilyen hosszan, hogy talán így látszik, mi a furcsa nekem. Azon kívül, hogy egy nagyon rendes gyerek, tehát bocsánatot kért (pedig tényleg nem volt miért), miért gondolná valakiről, hogy "elbűvölő, csodálatos", egy fantasztikus ember stb. stb., ha a célja, hogy csak lefeküdjön vele egyszer? Ugyanakkor miért kérne bocsánatot, ha nem csak szexelni akart? Szóval nyilván azt gondolom, hogy a szexre ment, és azt is talán csak azért, mert félig részeg volt, de ehhez meg én tartom őt túl kedves embernek.

Viszont az "ilyesmit kell elviselned" az megint kizárólag a szexre utal. Nem tudom értelezni, illetve 90%-ban tudom, csak nem akarom elhinni, mert tényleg egy nagyon jó ember (de lehet, hogy épp ezért kért ennyiszer - feleslegesen - bocsánatot, igaz, kihangsúlyozta, hogy kizárólag a viselkedése miatt).

Szóval a regény után a kérdés: valóban csak ennyit akart? Vagy most a félrészegséggel indokolja, mert közben végiggondolta az egész helyzetet?

Köszi, ha lesz valaki, aki végigolvassa, és elmondja a véleményét. :)