Tökre bírtam a férfit, aztán egyik pillanatról a másikra idegesítő lett számomra; mi a teendő?

27/N vagyok. Abban az időszakban ismertem meg egy 34 éves férfit, amikor nagyon nem voltam/vagyok lelkileg jól, nem akarom részletezni. Elkezdtünk ismerkedni, de nem árultam zsákbamacskát, tud mindenről, azt is, hogy antidepresszánst és nyugtatókat szedek, stb. Lelkileg tök egy síkon mozogtunk, rengeteget nevettük, és nem feszengtem mellette.

A lényeg, hogy nem tudtam mit érzek, ezt is elmondtam neki, aztán viszont egyszer úgy alakult, hogy eléggé erőszakosnak éreztem, és döntés elé állított, én pedig megmondtam, hogy akkor ez csak barátság.

Na igen, eddig oké, viszont: tök jól működött ez egy hónapig, viszont eléggé azt érzem, hogy ő azt hiszi, hogy ha majd meggyógyulok akkor vele is összejövök. Nem mondta ki, csak a tetteiből, szavaiból ezt érzem. És ami fontos, hogy az elmúlt egy hétben már iszonyatosan irritál a jelenléte, hogy minden nap ír, és minden nap hív telefonon. Minden nap bókol, és nekem már ez a túlzás kategória. Ha felhív telefonon, 40 percig magáról mesél, ezért én megszüntettem a telefonálásokat.

Eddig annyira jó volt, most viszont kezd átcsapni valami nagyon rosszba.

Hetente akar találkozni, eddig tökre működött, de mostmár azt sem akarok, és nem elég, ha nemet mondok, hanem részletesen indokolnom kell mindent, hogy miért döntök úgy ahogy. Nem járunk, de tisztára olyan érzés, mintha kapcsolatban lennék, holott én tisztáztam vele mindent.

Mit tehetnék? Nagyon nyomaszt ez a helyzet, és el akarom neki mondani, viszont valamiért félek is. Jelenleg tényleg nagyon sz*r lelki állapotban vagyok, és mint írtam, ezt tudja, és tisztáztam is vele az elején.

Szóval nekem ez a szitu most rohadt nehéz, még ha nem is tűnik másnak annak. Szóval ezért kérem a segítségeteket. Hogyan tudnék vele úgy beszélni, hogy ne bántsam meg, de érzékelje, hogy nekem ez most sok?