Gyakran van időtök/tudtok kettesben lenni a férjetekkel a gyerekek mellett?

Nem a gyerekek miatt romlik meg, hanem a pár miatt, akik már nem szerveznek programokat kettesben.

Hát most annyira nem, de csak mert a kicsi még csak 2 hónapos, így ő folyamatosan velünk van, bár legalább sok vizet nem zavar, beszélgetni lehet mellette. A nagy ovis, így hétköznap napközben nincs itthon, a férjem meg itthonról dolgozik (meg mielőtt szültem, én is HO voltam), szóval így relatíve könnyen megoldjuk. De ha nem lennénk itthon egész nap mindketten, akkor nagyon nehéz lenne megoldani, még úgy is, hogy van egy nagyon lelkes nagymama, aki bármikor szívesen jön és ugrik a lehetőségre, hogy unokázhasson. Hétvégente simán van olyan, hogy csak este, miután már mindkét gyerek alszik (9 után kb) tudunk először érdemben egymáshoz szólni, de akkor meg már fáradtak vagyunk, és jobb esetben is csak megnézünk együtt egy filmet összebújva, amibe jellemzően bealszok.

Szintén 2 gyerek, a nagy ovis, a kicsi baba, itt HO nincs, este vagyunk együtt, miután a gyerekek elaludtak. Szerencsére a kötődés most is nagyon megvan köztünk, nem mondanám hogy elhidegültünk, de a minőségi együtt töltött idő hiánya tényleg kemény tud lenni. Még úgy is, hogy a gyerekeinkkel közösen töltött idő egy részét (amikor igazán együtt vagyunk, nem csak a gyerekekkel zsonglőrködve próbáljuk a mindennapi teendőinket teljesíteni) is oda tudom sorolni a párkapcsolatot ápoló élmények közé.