Hogyan kezelitek azt, ha valaki az első randi után pár nappal szerelmet vallott Nektek (és ez az érzés „még” nem kölcsönös)?

Az ilyen esetben kb mindig ugyan az történik.. Az illető annyira kivan, hogy az első fatuskóba képes lenne beleszeretni amelyik kedvesen szól hozzá. Mármint remélem érthető, hogy mire gondolok. Szóval az illető nem a te személyedbe, hanem a szeretet személy hiányába szeret bele és ezt ráakasztja az első olyan emberre akire rátudja.

Igaza van az elsőnek, hogy ez rad flag. Ritkán lehet ennek jó vége. Megkérdőjelezhető a mentális állapota is az illetőnek.

Meghatódok(kicsit meg is rettenek), és mondom, hogy én még nem érzem, de kötődöm hozzá, szeretek vele lenni, és majd alakul:)

Egyébként aki nem érzi/tudja, hogy akkor kell mondani, mikor viszonzott a dolog, azzal komoly bajok szoktak lenni, és nem alkalmas kapcsolatra.

Az elején általában a letöbben azt mondják amit a másik hallani akar.

Igen az tény, hogy 3-4 hónap nem sok idő, de szerintem ettől még az illető lehet kapcsolat függő vagy valami mentális probléma nála amiért érzelmileg kivan, Az is lehet, hogy csak az exét akarja így erőltetetten elfelejteni. A valósában van nagyon erős szimpátia és vonzalom, de nincs igazán szerelem első randi után pár nappal mint a filmekben. A valós szerelemhez több kell ettől, ismerned kell a másikat és megkedvelni a személyiségét, szeretni őt, mint egy embert. Tehát mindenféle értelemben fura, hogy valaki ilyet tesz és megkérdőjelezhető. Egyébként, ha lenne esze akkor sem vallana szerelmet, ha még ezt is érzi, mert ez ijesztő lehet még azok számára is akik esetleg szimpatizálnak velünk.

Mire gondolunk, hogy nem vagy könnyű eset?

Az is meglehet, hogy azért mondta ezt, hogy hamarabb lefeküdj vele.

Néha előfordul látom a nőkön, hogy hamar szerelembe esnek belém. Már az első randin iszonyatosan akarja a csókot, valamikor az 1-2-3. randin a szexet is, pedig még alig ismerjük egymást. Azt látom, hogy szinte már nem is hibázhatok, annyira bejövök neki. Az a baj, hogy ilyenkor nem érzem az egyensúlyt köztünk, valahogy túlságosan elbillen az egyensúly és nem érzem, hogy a nőért küzdeni kellene és ilyenkor már nem is tudom komolyan venni az egészet. Nekem is jó érzés egy kis bizonytalanság, agyalni azon, hogy vajon a másik is akar-e tőlem valamit, tetszem-e neki, ahogy megismer belülről úgy dönt jobban rólam. Ha ez nincs, akkor nem szokott komolyabban érdekelni a nő, nem akarok küzdeni érte.

Bár a nők nem szoktak szó szerint szerelmet vallani nekem, de előfordul ismerkedéskor (évente egy-két ilyen eset van), hogy lényegében csak nem mondják ki a dolgot. Sok tud lenni.