Mit gondoltok arról az elfogadott nézetről, hogy a randin a legjobb énedet kell mutatni? Volt mikor valaki a rosszabbik énjét mutatta ki és mégis beleszeretettek az illetőbe?

#9, remélem ezt nem kérdezted komolyan. (Ha igen: nem, nem fogom 40 évig konstans ugyanazt a szakadt nadrágot hordani, mert lesz rajtam feszülős farmer, rövidnadrág, szoknya, ruha, fürdőruha is, szexi kiöltözős ruha, ha úgy van, stb, ahogy elhiheted, hogy 40 év alatt egy jó párszor hajat fogok mosni, lesz frissen lakkozott a körmöm és fogok sminkelni is.)

Pont arról van szó, hogy az ember nem a legrosszabb, vagy a legjobb változatával egyenlő, hiszen ezek folyamatosan váltják egymást. Ha egyszerűen csak önmagad adod, akkor van esélyed megtalálni azt a partnert, aki szeret téged így is - úgy is, és akivel tényleg eltöltheted azt a kellemes 40 évet.

Nem az elsőn, hanem a második randin történt...

Vannak mentális problémáim, az egyik pl. hogy egyes helyzetekben képes vagyok bepánikolni, sírni, órakig szótlanul bámulni ki a fejemből. A partner tudott róla, és ezt a számára teljesen új helyzetet nagyon jól kezelte, mikor rámjött ez a roham szerű dolog, képes volt megnyugtatni. Azóta is ő az egyetlen ember, aki tudja ezt a dolgot normálisan kezelni. Természetesen azóta már a párom, ez nem tántorította el.