Gyengeségeink felvállalása miért nem érték?

"nem tudom ezt most, hogy tudnám erősségnek gondolni"

Szerintem a kérdező nem pont a túlsúlyra gondolt, ez valóban nem a legjobb példa. Általában nekem is az a véleményem, hogy a legtöbb emberi gyengeség valójában csak egy tulajdonság, ami maximum attól lesz gyengeség, hogy nincs kontroll alatt és túl nagy terepet kap.

Például az aggodalmaskodás, túlparázás egy gyengeségnek van beállítva, holott általában azzal jár, hogy az illető nagyon előrelátó, felkészült, megfontolt. De ugyanez igaz az ellentére is, azaz ha valaki semmin nem aggódik, akkor határozott és döntésképes lesz bárhol, bármikor. Mindkét tulajdonságnak megvannak az előnyei, csak fontos, hogy ne csapjon át se neurotucizmusba, se naivitásba, vagy vakmerőségbe.

A felvállalás pedig szerintem is fontos érték. Egyrészt számomra erőt sugároz, ha valaki nyíltan és tárgyilagosan képes beszélni a gyengeségeiről, másrészt sokat tud segíteni a hasonló problémákkal küzdőknek. Pl - ha már túlsúly - a múltkor egy kövér nő ismerősöm osztotta meg magáról, hogy belecsúszott egy depressziós időszakba, és pillanatok alatt visszahízta, amit évek alatt lefogyott, úgyhogy tanuljunk ebből. Én pl ezért nagyon tudtam tisztelni, kemény lehetett.

A gyengeségeink felvállalása pont arról szól, hogy tisztában vagy vele, miben vagy szar és normális esetben ezek közül a dolgok közül amin lehet, azon változtatsz is.

A "szar vagyok, fogadj el" dolog nem erőny, mit képzeltél?