Akik távkapcsolatban vannak azok hogy bírták a távolság őt?

Kéthetente hol én utaztam, hol ő. Egymáshoz utaztunk. Egy évig csináltuk, de fél év után érezhetően eltávolodtunk. Miután vége lett a távkapcsolatnak, rá 4 hónapra szakítottunk.

Nekem egy évig volt, hétvégente találkoztunk. Egy év után összeköltöztünk azóta is együtt vagyunk.

Eleinte 3 havonta, majd havonta, utána 3 hetente találkoztunk. Ez ment évekig. Úgy bírtuk ki, hogy tudtuk, egyszer végel esz. Azt is tudtuk hogy évekig nem tudunk még összeköltözni, eleve így mentünk bele a kapcsolatba, hogy tudtuk mit vállalunk. Amikor lehetett beszéltünk, folyamatosan kapcsolatban voltunk, egész nap írkáltunk, este Skype. 1500 km távolság. Sok sok energia, logisztika, még több pénz és türelem, bizalom kellett hozzá. Nem lehetett arra gondolni hogy jaj most épp mit csinál a másik, mert akkor már meg is ölte az egészet a féltékenység. A találkozásainkat kb fél évre előre le kellett egyeztetnünk, szerveznünk. Viszont sokkal többet beszélgettünk mint egy "átlagos pár" hogy úgy mondjam, mert tényleg minden szirszarról értesítettük egymást. A találkozások pedig mindig olyanok voltak, mint az első. Nagyon sokáig nem múlt el ez az első varázsa. Felkészülten vágtunk bele, talán ezért tudott működni, és később ezért nem okozott problémát az összeköltözés sem. Viszont a távkapcsolat nem mindenkinek való.