Nok, jartatok mar ugy, hogy valakit elutasitottatok elso randi utan, de később megbantatok?

Pont mostanában. Bár arról meg vagyok győződve, hogy észérvek alapján helyesen döntöttem, de attól még "fáj". Bánom, hogy legalább egy kis időre nem mentem bele, tart, amíg tart, aztán ráértem volna nyűglődni, miután kidob. Hisz most is rosszul vagyok, csak épp úgy, hogy a jó oldalát meg sem éltem.

Nem,sosem volt ilyen. Igen komoly okkal utasítok el valakit az első randi után, ha már azon sem oké valami, akkor valami nagy gaz lenne köztünk egy kapcsolatban. Úgyhogy nekem sosem volt ilyen.

Egyetlen elutasítást sem bántam meg. (Egy kivétellel mindenkit elutasítottam, vele most is együtt vagyok)

Nem, pedig sokszor nem vagyok biztos magamban, mert kishitű vagyok, meg nem szeretek másokat megbántani... egy ilyen eset volt eddig, és mindig arra jutok, ha töröm magam rajta, hogy végeredményben jó döntést hoztam, mert biztos nem lennél az illető mellett boldog (értékrendbeli, érdeklődésbeli nagyon nagy különbségek miatt döntöttem úgy, hogy ezt nem érdemes folytatni... pedig normális, kulturált férfi volt, külsőre sem volt vele baj).