Kezdenétek szexkapcsolatot?

Kényszerből csak.

Ha bírnám a magányt, amig nincs egy értelmes férfi és szerelem, akkor meg soha.

Nem. Két fő oka-okcsoportja van:

1) Érzelmi kötelék nélkül konkrétan képtelen vagyok szexuális vonzalmat érezni. És ezen felül ahhoz, hogy tényleg jól essen együtt lenni a másikkal, éreznem kell azt a viselkedéséből, hogy nemcsak a szexre kellek neki, hanem egyébként is szeret és fontosnak tart. Ha pedig már megvan ez az érzelmi alap, nyilván többet szeretnék egy kis szexelgetésnél, és szex közben/előtt/után sem szeretnék arra gondolni, hogy ennek x idő/alkalom múlva vége lesz.

2) Úgy érzem, hogy ha ekkora szerepe lenne a szexnek kettőnk között (sőt, konkrétan ez lenne az egyetlen szerep), sokkal nagyobb lenne rajtam a nyomás, hogy a szex mindenképpen megtörténjen, és ne legyen semmi gubanc a teljesítménnyel sem (és pont ez a szorongás fog egyébként gondot okozni a teljesítésben). Itt pl. arra gondolok, hogy ha együtt vagyok valakivel, és mondjuk hétfőn valamiért meghiúsul a szex, vagy nem olyan lesz, amilyennek elképzeltük, az nem akkora baj, mert majd megpróbáljuk mondjuk másnap, meg különben sem ez a legfontosabb. Viszont ha egy szexkapcsolatban történne ugyanez, és hirtelen nem tudnánk kezdeni egymással semmit, akkor egyből más érzések lennének bennem. :D Ahhoz, hogy el tudjam engedni magam, kell egy olyan biztonságos háttér, amiben lehetek tökéletlen.