Volt már, hogy lefeküdtetek valakivel az első randin?

Volt ilyen, igen... Nehezen tudok kiemelni egyetlen indokot, de itt van néhány tényező:

- Érzelmileg kábé akkorra tettem túl magam egy csúnya szakításon, amihez egy év kellett; ezalatt az idő alatt még csak egy randim sem volt, nemhogy szex.

- Laza, szinte csak barátság extrákkal kapcsolatot akartam, így nem voltam érdekelt a játszmázásban.

- A srác kedves, jófej, empatikus, ugyanakkor nagyon határozott és kicsit rámenős volt, egyszerűen jól esett átadni neki az irányítást, és hagyni, hogy megtörténjen. (Főleg azért, mert az előző barátom a határozatlan bénázás mintaszobra lehetett volna.)

Az utolsó kérdésre válaszolva pedig, nem, egyáltalán nem bántam meg.

Komolynak indulo kapcsolatokbannem.

1 kivétel volt csak, akivel mar eleve ismertuk egymást évek ota, ott első randin volt szex is de azonnali együttjárás is aznaptól.

Igen. A mostani párommal. Nem bántam meg egyáltalán. Elvitt minket a pillanat heve. Régóta nem voltam senkivel, és hagytam hogy sodorjon az ár.

Másfél éve vagyunk együtt.

5

Mert te mégis hány esetről tudsz Magyarországon, amikor egy nő azért jelentette fel a randipartnerét, mert határozott és férfias volt? De most őszintén... A magyar rendőrség néha konkrét bűncselekményekből sem csinál nagy ügyet, nemhogy pellengérre állítson egy férfit, mert az magabiztos volt. :DD

Na meg, az általam ismertetett sztoriban - talán elkerülte a figyelmedet - én ENGEDTEM, hogy a srác irányítson. Ha másképp viselkedem, ha visszautasítom, szólok, hogy hagyjon békén, ne keressen, ne hívjon, ne írjon, akkor értelemszerűen zaklatásnak minősült volna a viselkedése, csakhogy nem erről volt szó.

A határozottság nem azt jelenti, hogy a visszautasítást követően erőszakodkodsz vagy minden előzmény nélkül a csajhoz nyomod a farkad...

Nehéz mintázatot felfedezni, mert összesen két férfi volt az életemben.

Az első a gimnáziumban kezdődött, az elsők voltunk egymásnak, hónapok után felüdtünk le, ez a kapcsolat hat évig tartott.

A másodikkal egy doktori ösztöndíj alatt találkoztam. Ismertük egymást már fél éve, egész napokat együtt töltöttünk az egyetemen és a szabadidőnkben is, mikor először randiztunk. Vele azonnal lefeküdtem, egyáltalán nem bántam meg. Azért nem láttam értelmét, hogy várjunk, mert jól ismertük egymást, bíztunk egymásban, és érezhető volt a szexuális feszültség. Felnőtt emberek voltunk, nem volt szükség játszmákra. De helyesen is mértem fel a helyzetet, mert aztán hamarosan összeköltöztünk, később összeházasodtunk, született egy lányunk, és közel húsz évig, a férjem haláláig boldogan éltünk.

9

Nem gondolom, hogy akár a férfiassághoz, akár a nőiességhez szükség lenne az ellenkező nemre. Figyelek néha távolról férfitársaságokat, és tudod mit? Egy szál nő nincs a közelükben, és mégis látod, hogy ki férfias és ki nem az. Ugyanez igaz a csajokra is...