Nők, úgy nagyjából az ismerkedni akarók hány százalékát utasítjátok vissza és milyen gyakran kezdeményeznek nálatok értékelhető módon?

Nem. Nem várom, hogy hónapokig csorgassa a nyálát.

Azt várom, hogy ne kételkedjek abban, hogy engem akar se abban, hogy mit akar.

A hosszú nyálcsorgatás nem kezdeményezés.

Munkahelyen sosem volt ilyen tapasztalatom.

Komolyan vehető, ha nem légbőlkapott, hanem ismerősön keresztül találkozunk baráti társaságban vagy hobbik kapcsán stb.

Nem komoly ismerkedési szándékkal is lehet kezdeni. A komoly szándék jöhet később is. Szóval az az elméleti helyzet is fennáll, hogy egy komolytalan szexkapcsolatból komoly ismerkedés lesz. Szóval a komoly szándék nem feltétlenül kell, hogy az elején legyen.

A hosszú hónapost azért mondtam, mert eddig ilyen tapasztalataim voltak.

Mégegyszer, akkor tartom komolynak az ismerkedési szándékot ha:

1. Biztos lehetek benne, hogy ez nekem szól, nem pedig annak, hogy nőnemű vagyok.

2. Biztos lehetek benne, hogy mi a célja az ismerkedésnek.

Egyikhez sem kell több hónap

Kezdek belefáradni a magyarászkodásba, privátban folytathatjuk mivel csak én reagálok.

1. Eddig az ismerkedési szándék komolyanvehetőségéről volt szó nem pedig a személy komolyanvehetőségéről.

2. Mint korábban írtam eddig 1 embernek adtam esélyt, vele azóta is boldog párkapcsolatban vagyok.

3. Az előző állításomból következően sehogysem ismerkedem, de nem ítélem el, ha valakinek nem komoly ismerkedési szándéka van és azt sem, ha ebbe valaki belemegy.

4. Igen, a szexkapcsolat nem komoly az én definícióm szerint, mivel ott nem a személy a lényeg, hanem a szex. Hogy azt ki adja meg, majdnem mindegy, általában nem is kizárólagos kapcsolat. Ettől függetlenül nincs ezzel semmi gond.

Olyan is lehet nem komoly szándék hogy pl csak ilyen baráti poénos flört megy egy ideig és csak sokkal később lesz komoly szándéka a feleknek. Nem komoly kezdeményezéshez más a hozzáállás. Bele lehet abba menni, nincs azzal semmi gond, csak nem komoly szándékkal.

És végül. Nem ismerkedem sehogy. Nincs esélye senkinek. Soha nem ismerkedtem aktívan, nem társkeresőztem stb.

De ez már kezd nagyon személyeskedő lenni.

Van még kérdésed? Privátban várom.

Köszi.

A visszautasítással kapcsolatban volt kérdésed, ezzel kapcsolatban pedig szerintem eléggé tapasztalt vagyok, tekintve hogy egy ember kivételével mindenkit visszautasítottam. Próbálkozók pedig voltak. De ezt le is írtam a legelején, hogy ezt figyelembe vehesd mikor tőlem fogadsz választ.

Miért baj, ha az utcán szólítanak le? Számomra ijesztő. A mai világban, amikor már ilyen gáz a közbiztonság, odajön hozzám egy srác, hogy ismerkedni akar, nem az az első gondolatom, hogy most akkor be fogok pasizni, hanem az, hogy mondjuk ki akar rabolni.

Biztos nagyon nehéz egyébként a férfiaknak. Engem komolyan vehető módon nem sűrűn szoktak leszólítani. Miért nem veszem komolyan? Mert valószínűleg csak a külsőm fogta meg, és ha így leszólítgat valakit az utcán, akkor az lehet bárki. Lehet, hogy aznap én vagyok már a 10. És ez nem túl jó érzés.

Olyat is láttam, hogy a buliban egy srác sorban ment oda a lányokhoz. Egyik elküldte, ment a másikhoz. Azért ez sem túl imponáló. A nők szeretik azt érezni, hogy a párjuk tudatosan választott, mert különlegesnek tartja őt.

"Nekem mindegy ki, csak legyen már nőm" hozzáállás nem túl megnyerő senkinek.

Egyébként nyilván ez külsőtől is függ. Engem pl. uszodában rendszeresen leszólítanak pasik. Volt, hogy 60 éves bácsika akart ismerkedni. Nem is értem. Viszont volt olyan srác, akivel elmentem randizni. Persze többször beszélgettünk, miért jársz ide, ki az edződ stb. Aztán a sokadik beszélgetés után hívott el, és igent mondtam. Elsőre valószínűleg nemet mondtam volna.