Miért ilyen félénk a randipartnerem, nem jövök be neki?

Nemrég elkezdtem randizni egy jó barátommal. Már ismerjük egymást pár éve, régen is tetszett egy picit, most viszont nagyon erősek lettek az érzéseim, és ezért szerelmet vallottam. Nagyon ledöbbent, és kért egy kis gondolkodási időt. Pár nappal később felhívott, és azt mondta hogy én is bejövök neki, és elhívott egy randira. Természetesen nagyon örültem, de azért mondtam hogy ne érezzen nyomást randizni csak a barátságunk fenntartása érdekében, és ha nemet mond is el tudom fogadni. Megnyugtatott, hogy nem azért csinálja, és elmentünk a randira.

Eddig két randink volt, és nagyon jó volt mindkettő. Nem sokban különbözött az eddigi találkozásainktól, mert nem csókolóztunk vagy ilyesmi, csak párszor megfogtuk egymás kezét. És emiatt eléggé elbizonytalanodtam. Mert akárhány randin voltam másokkal, a második randira már minimum megpróbáltak megcsókolni.

Viszont az is igaz, hogy ez a srác nem annyira bújós. Látszik, hogy egy ölelés is nehezére esik, mert a barátaival és a családjával sem szokott ölelkezni. De azért igyekszik, mindig megölel, még ha ilyen bénácska módon is, meg ugye megfogta a kezem. Eddig szó szerint 0 tapasztalata volt a lányokkal, senkivel nem csókolózott még, kapcsolata sem volt. Viszont a legutóbbi randi végén konkrétan bocsánatot kért, hogy ez ennyire nehezére esik, és hogy próbálkozik, de neki ehhez időre van szüksége. Meg minden más módon iszonyat figyelmes, nagyon jó beszélgetőpartner, mindig fizetni akar helyettem, egyszóval aranyos.

Csak ez az érintésnélküliség nagyon elveszi az önbizalmam. Lehet az, hogy valakinek időre van szüksége egy ilyen helyzetben? Nagyon azt érzem, csak azért mondott igent, mert barátok vagyunk, és nem is vonzódik hozzám. Ezért ezt többször is megkérdeztem, hogy ne érezze erőltetve magát.

Mit gondoltok? Mindketten 18 évesek vagyunk.